Milyen a jó ateista?

„4. Vizsgáld meg az istenképed!

Mindenkiben él egy kép Istenről, még abban is, aki nem hisz Benne. Ez a kép határozza meg a gondolataidat, érzelmeidet, amikor meghallod a szót, hogy »Isten«. Furcsa, de fontos kérdés: te milyen Istenben nem hiszel? Nem egyszer kértem már meg a vitapartneremet, hogy írja le nekem az Istent, akiben nem hisz, és miután ez megtörtént, kezet ráztam vele, mert abban az Istenben én sem hiszek. Kérdezd meg a keresztényeket, hogy ki az Isten, akiben hisznek, hogy tudd, te akarsz-e hinni benne!

5. Ne ítélj! (Vagy legalábbis morális ítéletből ne vonj le teológiai következtetést!)

Tudom, két kezed nem elég, hogy megszámold, hány hiteltelen kereszténnyel találkoztál. Pál apostollal mondom: »Közülük az első én vagyok« (1Tim 1,15). De ne felejtsd el, hogy kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, sőt lehet, hogy emberileg sokkal több defekttel küzdök, mint te, ám van egy jó hírem: nem bennem kell higgy, hanem Istenben!

6. Végül: légy nyitott rá, hogy megváltoztasd a véleményed!

Minden vitának csak akkor van értelme, ha a felek alapvetően nyitottak rá, hogy a másik véleménye befolyásolja a sajátjukat. Ellenkező esetben mindketten csak a falnak beszélnek, és hát az hamar unalmassá válik. Ismerd fel, ha eleve eldöntötted, hogy nem hagyod magad meggyőzni, és merj rajta változtatni, tehát merd vállalni a tévedés kockázatát! Isten léte vagy nem léte és a mi örök sorsunk kérdései sokkal fontosabbak, mint a büszkeségünk!”