A magyar oktatás ugyanott tart, mint 1977-ben

„Lát reményt arra, hogy esetleg a most utcára vonuló diákok hosszú távon változásokat indíthatnak el?

A tüntetések nem segítenek. A problémák helye nem az utcán, hanem szakmai körökben van. Megjelent, hogy nyolc párt egyetért abban, hogy vegyük figyelembe az egyéni tanulási sajátosságokat, legyen gyerekközpontú az oktatás, legyen szabad tankönyvválasztás. De ezek üres szavak. Hol a tartalom? Hol van oktatási stratégia? A szakmának kell nyomást gyakorolnia a kormányra.

Kit tekint a szakma részének?

A Bolyai János Matematikai Társulatot például, amelynek van oktatási bizottsága. Ennek alapvető szerepe van abban, hogy a kormánynak közvetítse a tanárok kéréseit. Ezek most jobbára csak panaszok, amelyek fontosak ugyan, de nem oldanak meg semmit. Például hogy magas a létszám. De teljesen mindegy, hogy harminc vagy tíz gyereket nem tanítok meg a matematikára. A szabad tankönyvválasztás is markáns politikai kérés. Pedig nincs jelentősége. Valamennyi, iskolában tanított tárgynak van szakmai csoportja. Ezeknek kellene kidolgozniuk azokat az alapelveket, amelyek egy korszerű európai oktatásnak megfelelnek.

Ezeket az alapelveket nem látja visszaköszönni azokban az anyagokban, amelyeket az elmúlt években készítettek oktatási szakértők, kutatók?

Ameddig ezek politikai nyomásként jelentkeznek, és nem az iskola létezéséből és az alázatos munkát végző, gyereket szolgáló pedagógusból fakadnak, addig nem képesek igazán hitelessé válni. Az egyik mozgalom vezetője két éve ott állt a Kossuth téren, és azt ordította: »Megbuktatjuk a kormányt«. Az jutott eszembe, hogy egy dolgot tudtok, buktatni. A gyereket is buktatjátok, a kormányt is buktatjátok. De ez a hivatás nem erről szól. Én komolyan gondolom azt, hogy a tanár dolga az emberi sorsokat jobbá tenni. Ha ebből indulnánk ki, egészen másként nézne ki ez az egész. Én azzal politizálok, hogy megpróbálom a munkámat a lehető legjobban végezni. Most a Maimonidész Gimnáziumban tanítok, amelynek van egy alapelve: »Neveld az ifjút a saját útja szerint!« Ez az ókorból eredő mondat valójában az élethosszig tartó tanulás alapkoncepciója. Ez az EMIH által fönntartott iskola a legkorszerűbb oktatási eredményekhez próbál alkalmazkodni. Nem megy másképp, párhuzamos világokat kell létrehozni, mert nem lehet ezt a bebetonozott, megcsontosodott szakmai elitet megtörni. Nincs más út, mint hogy egy iskola azt mondja, ő megpróbálja másként csinálni. És talán egyre több ilyen iskola lesz.”