A rendszer berendezkedett, lehet menni választani

„2018 elején az ellenzéki szavazók hangulata elég pontosan tükrözi ezt az állapotot. A dühöt és a frusztrációt lassan felváltja a reménytelenség és elkeseredés, végső soron a beletörődés. Emberileg ez teljesen érthető: végtelenszer azért nem lehet újra és újra lázba jönni, aztán újra és újra csalódni. Internetadó, tanártüntetések, CEU-tüntetések, hullámok hullámok után, és a végén mindig egy kicsit sötétebb lett a helyzet. Ezek után attól kellene lázba jönnie valakinek, hogy mit művel Gyurcsány Ferenc és Molnár Gyula, hogyan taktikázik Karácsony Gergely vagy milyen naiv húzással áll elő a Momentum? Ezt senkitől sem lehet elvárni.

Viszont a rendszer pontosan ezt akarja. Pontosan azt a beletörődő arckifejezést szeretné látni az elégedetlen állampolgárokon, amivel az elmúlt hetekben a közéletet figyelték. 

Az eddig felsoroltakon kívül ugyanis ez a pszichológiai trükk lehet a Fidesz választási csodafegyvere.

Hogy az ellenzéki szavazók csalódottsága afelett, hogy a kormányváltás nem lehetséges, teljesen elveszi a kedvüket attól is, hogy egyáltalán bármilyen eredményt elérjenek. Vagyis egyszerűen inkább be sem szállnak a vitákba, nem is nyilvánítanak véleményt, és főleg inkább nem is mennek el szavazni. A Fidesz pedig minden más előnye mellett ezzel is biztosítja, hogy valós támogatottságánál sokkal nagyobb felhatalmazást szerezzen.

Pedig attól még, hogy a kormányváltás nem tűnik opciónak (sőt, még amellett is lehet érvelni, hogy nincs olyan állapotban lévő ellenzéki erő, akire egyáltalán rá lehetne bízni az országot), még egyáltalán nem mindegy, hogy milyen eredményt ér el a Fidesz. Egyáltalán nem mindegy, hogy lesz-e kétharmad, hogy mekkora többség lesz, hogy mennyire lesz még rákényszerítve vitákra, kompromisszumokra, alkukra a rendszer.”