Moszkva orosz fogságban

„Régi ismerőseim közül szinte mindenki alkalmazkodik az új körülményekhez. A Kádár korszak meghatározó refrénjét - hogy ez van, ezt kell szeretni – ugyan nem hallottam, de a gondolkodásmód hasonló. Egy még most is magas rangú diplomata így tisztázta a helyzetet: „A baj nálunk nemcsak a szokásos opportunizmus, kedves professzorom, hanem az, hogy Moszkvát Oroszország veszi körül.” Ez a bon mot a város és a vidék közötti különbségről alkalmazható manapság máshol is - Párizsra és Franciaországra, Londonra és Angliára, az amerikai nagyvárosokra és Amerikára, Prágára és Csehországra, és Budapestre és Magyarországra is.

A turista nem látja, pedig nyilvánvaló, hogy a putyini diktatúra nemcsak vidéken, de Moszkvában is diktatúra, a kritikusok lakását és irodáját itt is lehallgatják, a tehetősebb ellenzékiek innen is a balti országokba emigrálnak. Ám Moszkvában azért vannak kerületek, ahol a putyinisták képtelenek nyerni. 2017-ben, egy moszkvai egyetemi körzetben a tíz megválasztott elöljáró közül mind a tíz a liberális Jabloko párt jelöltje lett. Tíz a tízből! Ám ugyanez a liberális párt a közelgő, egész országra kiterjedő elnökválasztáson csupán a szavazatok alig egy százalékára számíthat.

Senki sem tudja, mit hoz a jövő, de ismerőseim zöme nem tippel lényeges változást Putyin után sem. „Mi ilyenek vagyunk, nekünk Putyin kell”, mondta szomorúan az egyik oldal. Erre kitört a vita a vacsoravendégek között. „Ha a választás és a média is szabad lenne, Putyin még a vidéket is elveszítené”, így a másik oldal.

Orosz – de talán nem csak orosz – vita 2018-ban.”