Borzalmasan elegünk van a libsi véleményterrorból, a libsik hazugságaikból, a karaktergyilkosságaikból, a kettős mércéjükből.
„Egy dologról gondolkozunk ugyanúgy, hogy borzalmasan elegünk van a libsi véleményterrorból, a libsik hazugságaikból, a karaktergyilkosságaikból, a kettős mércéjükből. Attól, hogy függetlennek hazudják magukat. Hogy azt hazudják: Magyarországon diktatúra van. Hogy nem őrkutyaként őrködnek a sajtószabadság felett, hanem mindent a gyűlölt jobboldali kormány megbuktatásának rendelnek alá. Nem az igazságot kutatják, nem az igazság kiderítése a céljuk, egyes egyedül, hogy hazugságokkal és kabátlopási ügyekkel megbuktassák a Fideszt.
Gyűlöljük, hogy arról beszélnek, Magyarországon nincs sajtószabadság, holott felsorolni is lehetetlen mennyien vannak, hány újságjuk, hetilapjuk, hírportáljuk, televíziójuk van.
Elegünk van belőle, hogy arról beszélnek, félelemben élnek, miközben pont, hogy minket fenyegetnek az általuk felheccelt szélbalos, és újjobbikos szektás olvasóik.
Torkig vagyunk azzal, hogy a romló közbeszédről siránkoznak, hogy kioktatnak minket a keresztény erkölcsről, miközben újságíróik bajszos szarozva és Orbánt gecizve, öklüket rázva menetelnek együtt az egyre ritkábban menetelő ellenzéki tüntetőkkel.
Elegünk van az álszentségükből. Abból, hogy naponta írnak arról, hogy ma egy művész nem vállalhatja fel, ha nem szimpatizál a kormánnyal, holott egy szaftos orbánozásért cserébe garantált a HVG, 24.hu, az MNO-s, Alindás, Kálmán Olgás interjú, amit aztán szemléz az Index, a 444 és az Azonnali.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
„A globalista elit nyíltan megtámadta szuverenitásunk, ezért bajtársaimmal együtt elindítjuk a Nemzeti Ellenállás Mozgalmat” – hangoztatta Apáti Bence, a mozgalom egyik alapítója.
De hol húzódik az erőszak határa? Meddig elfogadható ez a fajta magatartás? Nagy Ervin írása.
A Hír TV munkatársa Magyar Péter sajtótájékoztatójának helyszínén szeretett volna kérdezni a Tisza Párt elnökétől.
A riporter azt szerette volna megtudni, hogy mi igaz a legújabb hangfelvételeken elhangzottakból.
Sohasem a saját erejükből kerültek az ország élére, hanem mindig külső akaratból, ráadásul rendkívüli körülmények közepette. Gali Máté írása.
Úgy fogalmazott: a kultúrát nem őrizni kell, mert az nem rab, nem ápolni, mert nem beteg, hanem mindenekelőtt élni, csinálni kell. Ez különösen így van akkor, ha a kultúra keresztény és magyar.
