Húsz további ok a kormányváltásra

„Három nemzetközi szerződésről beszélünk konkrétan, amelyek folyamatosan fejlődtek ki az 1957-es római indulás óta. Az Európai Unió alapszerződéséről van szó, amely a közösség céljait, illetve az alapelveket rögzíti; az Európai Unió működéséről szóló szerződésről, amely az eljárásrendeket és az intézmények szőttesét szabályozza; végül az alapvető jogok európai chartájáról, amely alighanem a világ legkorszerűbb emberi jogi dokumentuma.

Az előzményeket, a mai cölöpöket megalapozó korábbi egyezményeket Magyarország a 2004. májusi EU-csatlakozással maradéktalanul elfogadta. A 2007-es lisszaboni asztalnál értelemszerűen már ott ülhettünk, így a harmadik cölöp esetében Magyarország társalkotó. Az egyre gyarapodó Európa Ház állóképességéhez azonban egy újabb, negyedik cölöp szükséges. Ez pedig a szociális jogok európai pillére nevet kapta.

Ha a magyar kormány politikai mozgását nézzük, élek a gyanúval, hogy Orbán Viktor az eddigi három cölöpről le akarja lökni Magyarországot, a negyedikből pedig nem kér. A magyar miniszterelnök ugyanis folyamatosan megkérdőjelezi az EU alapvető (egyezményes) célját, tudniillik a »mind szorosabb egységet« (ever closer union), és rendre a »nemzetek Európája« szlogennel próbálkozik. Vagyis az unió intézményeinek hatásköreit folyamatos kihívás alatt tartja a »nekünk ne mondja meg senki« hozzáállással. Az emberi jogok vonatkozásában eközben egyenesen hátraarcot hajtott végre a 2011-es magyar alaptörvénnyel, illetve az azt követő egyéb jogszabályokkal. (...)

A szociális jogok egy-egy része valamennyi EU-tagállamban ma is érvényesül, bár a fent leírt teljességben még sehol sem. Az építkezés tehát sok időt fog igényelni. A nagyobb erőfeszítések nyilván ott szükségesek, ahol az indulás alacsonyabb szintről történik. Az Európai Parlamentben ezért több képviselőtársammal együtt arra hívtam fel a figyelmet, hogy a gyengébbeket felzárkóztató szolidaritásnak itt is helye van, egyebek közt az Európai Szociális Alap átfogó reformja révén.”