Merkel nélkül nincs Európa

„Most azonban az sem biztos, hogy ő lesz Németország kancellárja. Az Unió jövője szempontjából ez drámai hír. Merkelnek köszönhető, hogy az EU-nak sikerült átvészelnie a pénzügyi és gazdasági válságot, ő tartotta egyben az euróövezetet a mediterrán országok csődközeli helyzete után, a menekültkérdést is sikerült kezelnie egy teljesen reménytelennek látszó helyzetben, amikor majdnem kétmillióan árasztották el Németországot. A német kancellár az egyetlen, aki nemcsak Emmanuel Macron francia elnök EU-t érintő felvetéseire nyitott, de a közép-európai lázadókkal is képes szót érteni.

Angela Merkel nélkül jelenleg szinte el sem tudjuk képzelni az egységes Európát.

Azért is meglepetés, ami Berlinben történt, mert a második világháború óta Németországban a politikai kultúra olyan magas foka alakult ki, amiről mi legfeljebb álmodozhatunk. A pártok mindig képesek voltak a saját érdekeik elé helyezni az országét, Európáét. Ez a korábbi német koalíciós tárgyalások során is egyfajta íratlan szabály volt.

Ezt a tradíciót rúgta fel az FDP. A liberális politikai erő kivonult a koalíciós tárgyalásokról, elnöke, Christian Lindner pedig elsőként tájékoztatta az újságírókat a megbeszélések kudarcáról, meg sem várva a többi pártvezetőt. Addig érthető az FDP viselkedése, hogy négy éves »száműzetés« után tért vissza a Bundestagba, így most olyan feltételeket akart teremteni esetleges koalíciós részvétele esetére, hogy a következő választáson se essen ki a törvényhozásból. Lindner azonban kezdettől fogva idegesítette tárgyalópartereit egyénieskedő stílusával, és egyre erősebb a gyanú, hogy sosem akarta igazán a Jamaica-koalíciót. A politikust az is zavarhatta, hogy az FDP legnagyobb politikai riválisa, a Zöldek sokkal több érettséget tanúsítottak a megbeszélések során, s valóban komoly engedményekre is készek lettek volna azért, hogy létrejöjjön Angela Merkel negyedik kormánya.”