„Spanyolország és Katalónia a hét végén összecsapott egymással, és mindketten veszítettek.
Felelőtlen politikusok játszották szavazatokért folyó játékukat, aminek a levét ismét az egyszerű emberek itták meg. A népszavazás mindenáron való erőltetése a katalán oldalról hiba volt, a madridi kormány reakciója viszont egyenesen bűn. Nem a célokkal van a gond, hanem azzal, hogy mindkét kabinet azt gondolja: a politikai cél érdekében bármit megtehet.
Magyarként mindkét fél vágyait megérthetjük: ha Katalóniára nézünk, szinte kiált elménkben a párhuzam Székelyfölddel, és nehéz nem azonnal igazat adni a szabadságukért küzdő katalánoknak. De hallgattassék meg a másik fél is: Spanyolország a területi integritását védi, amelyet alkotmányba is foglalt, mégpedig ugyanabba az alapokmányba, amely lehetővé teszi Katalónia autonómiáját. Magyarként abszolút megérthetjük azt is, hogy milyen az, amikor egy évszázadok óta az ország keretei között élő nép függetlenedni kíván, a kormány pedig megpróbálja egyben tartani az országot.
Mindkét félnek megvan a maga igazsága, és az igazi probléma az, hogy ezeket a legtöbbször nem összeegyeztetni próbálják, hanem egymással ellentétbe állítani. Politikusaik pedig csakis szavazatokat látnak, nem pedig emberi sorsokat.”