Ha egyszer a vezérelv ugyanaz

„Aki azt hiszi, hogy a Jobbik a hagyományos értelemben ellenzéki volna, nagyot téved. Vonát valójában ugyanaz vezeti, mint Orbánt: a korlátlan hatalom minden áron történő megszerzésének vágya. Az eredetileg szőröstül-bőröstül bekebelezett szélsőjobbról próbál a (jobb)közép felé araszolni, hasonló módon, mint azt a hosszú és kacskaringós utat bejárt, eredetileg a liberálisoktól indult, a jobboldali néppártiságon át a radikálisok közé került miniszterelnök tette, aki álságosan a jobb szélre keveredve is azt hirdeti: a Fidesz a centrumot (...) elfoglalva az ország védőbástyája az összes többi párt által képviselt szélsőségekkel szemben.

Fidesz és Jobbik, egykutya ez mindkettő (pontosabban: egyik rosszabb, mint a másik); az ideológiát és az elveket úgy használják és csoportosítják, ahogy aktuális érdekeik éppen megkívánják. Mivel szerintük a »nép« van a hatalomért és nem fordítva, kizárólag a gátlástalanságban következetesek. Nem árt tudni és jól megjegyezni, hogy Vona ellenzékisége – cukiságkampány ide vagy oda – abban merül ki: nagyon szeretné végre kicsavarni a hatalmat Orbán kezéből, hogy aztán – ugyanazon a sínen, amelyiket a felcsúti beteg épített ki – még nagyobb sebességgel vezesse az ország vonatát a teljes elszigetelődés katasztrófájába.

Ezen az az apróság, hogy Morvai éppen mit mondott, mit sem változtat.”