Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
Mindenképpen szerepet kapna pl. Soros György, Angela Merkel, mint evangélikus lelkészlány és Németország kancellárja, Orbán Viktor és még számos politikus és egyházi vezető...
„Reformáció ma...? A kiinduló helyzet az lenne, hogy egy bizonyos L.M., Ágoston-rendi szerzetes felébred 2017 október 31-én, bekapcsolja a számítógépét, hogy tájékozódjon a világ állapotáról, s útnak indul, hogy azt megreformálja... Lehetséges ez az abszurdnak tűnő ötlet? Ma nehezebb dolga lenne, mint 500 évvel ezelőtt? Hogyan zajlana ma a lutheri reformáció? Kikkel? Kikkel szemben? Milyen nehézségekkel, akadályokkal kellene megküzdenie? Milyen eredményekkel kecsegtetne ma az ő vállalkozása, reformációja, missziója? Hogy látja Európa és a keresztyénség jövőjét? Több helyszínen is játszódna ez a dráma, Brüsszelben, Berlinben és Budapesten mindenképpen, s a darabban -főszereplőként vagy éppen statisztaként- mindenképpen szerepet kapna pl. Soros György, Angela Merkel, mint evangélikus lelkészlány és Németország kancellárja, Orbán Viktor és még számos politikus és egyházi vezető...
Találkozás egy fiatalemberrel. Karinthy azonos című novellájának alapötletéből kiindulva, a fiatal Luther találkozik a ma feltámadt – ha jól számolom – 534 éves önmagával... És beszélgetnek... Az ifjú titán elmondja, hogy ő hogyan képzeli el az Istent, a hitet, a keresztyénséget, az egyházat, annak megújítását, az öreg pedig elmeséli, hogy mire jutott, mit sikerült az álmokból, tervekből megvalósítania az 500 év folyamán...
Hitviták tüzében. Luther professzor vizsgára várja hallgatóit a Wittenbergi Egyetem Teológiai Fakultásán... Jönnek is egymás után a leendő tanítványai és ellenfelei, hogy elmondják, kifejtsék, hogy mit tudnak elfogadni a doktor úr tételei közül és mivel nem értenek egyet, s – 500 év távlatából visszanézve – kit igazolt, s ki fölött járt el az idő... A dogmatikai kérdések mellett természetesen szó esne az egyház mai helyzetéről, az ökumené kihívásairól és a felekezeti identitások megőrzésének szükségességéről avagy annak felesleges voltáról is...”