Mindnyájunknak el kell menni? – Választás határok nélkül

„A fenti észrevételeimen túl a lehető legnagyobb tisztelettel javaslom, hogy a nem Magyarországon élők nagyon komolyan fontolják meg, hogy szavaznak-e a magyarországi választásokon. Ehhez erősebb felhatalmazás az, ha valaki valamilyen módon adót fizet Magyarországon, még akkor is, ha hivatalosan nincs állandó lakcíme ott, s csak egyszerűen fogyasztásával gyarapítja az államkincstárt.

Azonban ennél sokkal fontosabb az, hogy a szavazó legyen a lehető legtájékozottabb a Magyarországot belülről feszítő, lényeges kérdésekben. Ezzel kapcsolatban a legszerencsésebb az, hogy ha az illető élt egy bizonyos időszakot Magyarországon, mert csak így lehet igazán megérteni, hogy mi zajlik ott, melyek azok a harcok, s miről szólnak igazából, amit az ottani politikai erők vívnak, s amelyeknél az igazi tét a holnap Magyarországának a meghatározása.

Sokat hangoztatott problémája az RMDSZ-nek az, hogy a nagyváradi nem minden esetben tud azonosulni a csíkszeredai törekvéseivel, s annak, aki szórványban él gyakran teljesen más problémai vannak, mint annak, aki Székelyföldön. Mennyivel messzebb van, s mennyivel másabb Magyarország ezekhez képest!

Nem gondolom, hogy ezek a problémák áthidalhatatlanok lennének, de azt igen, hogy ezek komoly, felkészülést igénylő legyűrése olyan fölös energiákat követelnek, amelyeket kevesen engednek meg maguknak. Ha jogi kötöttségek nem is gátolnak a választásokon való részvételben, morális felelősségünk igen is van, hogy nagyon alaposan megvizsgáljuk, mibe is szólunk bele. Az, hogy milyen lesz a holnap Magyarországa végső soron mindannyiunkat érint valamilyen mértékben, akik magyarul beszélünk. Ez azonban senkit sem ment fel az alól, hogy a lehető legmegfontoltabb döntést hozza meg, ha élni szeretne a kettős állampolgárság biztosította szavazati jogával, s ha erre úgy érzi, valamilyen okból nem képes, akkor elvárható, hogy inkább tartózkodjon attól.”