„Az olcsóbb és biztonságosabb lakáskiadás lehetőségének megteremtésben fontos lehet az ide vonatkozó adójogszabályok felülvizsgálata is. Ezzel az eszközzel talán ösztönözni lehetne a tulajdonosokat, hogy kedvezőbb adózási feltételek mellett hosszabb távra adják ki a lakásaikat, és ami fontosabb, lehetőleg a piaci ár alatt.
Jó példa erre az olaszországi gyakorlat, ahol szabályozott lakbéreket alkalmaznak, illetve a lakástulajdonosok maguk választhatnak a szabályozott és a szabad piaci lakbérek között. Ebben a rendszerben 1998 óta az önkormányzatok, a bérbeadók és a bérlők érdekképviseletei települési szinten közösen határozzák meg a szabályozott lakbérek mértékét. Ehhez aztán a tulajdonosok és a bérlők számára egyaránt adókedvezményeket rendelnek. A bérbeadók költségeit mérsékli például, hogy a bevételük adóalapját 30 százalékkal csökkenthetik, és mentesülnek más adminisztrációs terhek alól is. (...)
További lehetőség a non-profit lakáskezelő szervezetek alakításának ösztönzése és támogatása. Magyarországon a szociális lakáskiadás az önkormányzatok feladata, ám az önkormányzatokat érő folyamatos veszteségek, az évekig üresen álló bérlakások világosan mutatják ennek a területnek a kudarcát. A non-profit lakásszervezetek legfőbb előnye, hogy mivel erős társadalmi misszióval rendelkeznek, de az államtól és önkormányzattól lényegében függetlenül működnek, ezért rugalmasabban tudnak reagálni a felmerülő igényekre, és összetettebben tudnak problémákat megoldani. Míg egy hagyományos piaci vállalkozás esetén a minél nagyobb profit elérése a cél, a non-profit lakásszervezetek minél szélesebb körű és minél hatékonyabb segítségnyújtásra rendezkednek be.
E tekintetben egyébként a külföldi mintákon túl Magyarországon is akadnak jó tendenciákat mutató példák. Ilyen például a Veszprémi Közösségi Lakásügynökség (VESZOL), amely tavaly áprilisban kezdte meg működést, és 200 önkormányzati lakás kezelését látja el. Mindemellett van hova fejlődni ezen a téren is.”