Tessék mondani, ez már a világháború?
Joggal teszi fel a címbeli kérdést egyre több újságolvasó.
Anyanyelvi oktatásra éppúgy szükség van, mint az államnyelv ismeretére.
„A határon túli magyar fiataloknak érdemes megfelelő szinten elsajátítaniuk az országuk hivatalos nyelvét, ezzel is növelve saját munkaerő-piaci értéküket és a határon túli magyar közösségek gazdasági erejét.
Ez azonban csak az egyik tényező, aminek érdekében továbbra sem szabad a kárpátaljai magyarokat megfosztani attól a jogától, hogy anyanyelvi oktatásban részesüljenek. Nemcsak azért, mert ez elősegíti a kulturális értékek továbbörökítődését, és így a kárpátaljai magyarság hosszú távú fennmaradását, hanem azért is, mert az anyanyelven megszerzett tudás maradandóbb és éppen ezért könnyebben hasznosítható, mint az idegen nyelven elsajátított ismeretek.
Anyanyelvi oktatásra tehát éppúgy szükség van, mint az államnyelv ismeretére. Ezt a kettőt összekeverni, legfőképpen pedig az egyiket a másik korlátjává tenni, nemcsak értelmetlen, de káros is. A határon túli magyaroknak joguk van ahhoz is, hogy magyarul tanuljanak minden tantárgyat, és ahhoz is, hogy mire tanulmányaik végére érnek, megfelelő szinten értsék és beszéljék országuk államnyelvét is.”