A két szekértábor öt morális érték mentén választható szét. Míg a liberálisok a méltányosság és károkozás elkerülésének elkötelezettjei, addig a konzervatívok a csoporthűséget, a tekintély elfogadását és az erkölcsös életet preferálják.
A kognitív megközelítéseket kiegészítve, a ’90-as években megismerhettünk olyan társadalmi-politikai alapokon nyugvó elméleteket, melyek egésszé tették a konzervativizmus kapcsán felépített gondolatiságot.
Ilyen például a szociális dominancia elmélete, ami a politikai konzervativizmus társadalmi hierarchiaerősítő jellegét hangsúlyozza. Az egyes csoportoknak, hogy legitimálják más csoportok feletti hatalmukat, ideológiákra van szükségük. Ezek az ideológiák jellegükből adódóan csak konzervatívak lehetnek, hiszen a status quo megőrzését, és így a társadalmi változások megakadályozását támogatják (Sidanius és Pratto, 1999). Jost én Banaji (1994) rendszerigazolás elmélete magyarázatot nyújt arra az – eddigiek alapján paradoxnak tűnő – jelenségre, mikor is a társadalom túlnyomó része motivált arra, hogy státuszától függetlenül igazolja a status quót, és így legitimizálja a rendszert. Ez az elmélet leginkább a kognitív disszonancia redukció (Festinger, 1957) logikájára épít. A disszonancia csökkentésére a megfelelő módszer a rendszer és a csoportok közti különbség elfogadása. Összhangban a társas identitás elméletével (Tajfel és Turner, 1979) az alacsonyabb státuszú csoportok akkor fogadják el helyzetüket, ha a hierarchiát biztosító rendszert legitimnek észlelik. A rendszerigazolás elmélete szerint ezek a csoportok aktív résztvevői a csoportközi különbségek fenntartásának, főleg bizonytalan helyzetekben.
Jost és munkatársai (2003) motivált társas megközelítésű elméleti rendszere lehetővé teszi az eddig felsorolt motívumok összeegyeztetését. Érvelésük szerint a politikai konzervativizmus kialakulásához az eddig részletezett motívumok mind hozzájárulnak. Közös ezekben a motívumokban, hogy szinte kivétel nélkül a félelem és a bizonytalanság csökkentésében van szerepük, e közös tényezők pedig vitathatatlanul kapcsolódnak a változással szembeni ellenálláshoz és a társadalmi egyenlőtlenség elfogadásához.
Feltételezték tehát, hogy a konzervativizmus, mint motivált társas megismerési folyamat összefügg például a merev gondolkodással, a kétértelműséggel és bizonytalansággal szembeni intoleranciával, az alacsonyabb kognitív komplexitással, a rend és struktúra iránti igénnyel valamint a status quo fenntartásával.
A közel 23 ezer egyedi mintát alapul vevő meta-analízis eredményei nagy hatással voltak a későbbi kutatásokra, de nem tudta elengedni a korábbi évtizedek ideológiai elfogultságát. A pszichológia erősen átpolitizált szegmensében mérhető az elfogultság a konzervatívokkal szemben (Nickerson, 1998; idézi Szokolszky, 2015).
A konzervatív és liberális ideológiát megfejteni kívánó legújabb elmélet igen egyszerű és befogadható megoldást kínál. A két szekértábor úgy néz ki, hogy öt morális érték mentén választható szét. Míg a liberálisok a méltányosság és károkozás elkerülésének elkötelezettjei, addig a konzervatívok a csoporthűséget, a tekintély elfogadását és az erkölcsös életet preferálják (Graham, Haidt és Nosek, 2009).
És ki tudja, lehet, hogy génjeinkbe van írva hitvallásunk?
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A liberális politikus a közösségi oldalán vette a szájára a magyar miniszterelnököt.
A legfőbb téma az ellenzék aktuális helyzete volt.
Nagyon lényeges kérdés ez, mert a nyugati világon belül azért megszoktuk, hogy a kétezres évek elejéig legalábbis komoly tömegtámogatással rendelkező, karakteres programok és autonóm politikusok között választhattak az emberek.
Az emberiség szokása, hogy csak a félresiklott forradalmakra emlékezik, a teljes sikert az idő múlásával pusztán adottságnak tekinti; ezért nem vesszük észre, hogy a kereszténység, a történelem legsikeresebb forradalma ma, a vallásosság visszaszorulásakor is meghatározza a világot – állítja Tom Holland angol történész.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
