Konzervativizmus a politikai pszichológia szemszögéből

A kognitív megközelítéseket kiegészítve, a ’90-as években megismerhettünk olyan társadalmi-politikai alapokon nyugvó elméleteket, melyek egésszé tették a konzervativizmus kapcsán felépített gondolatiságot.

Ilyen például a szociális dominancia elmélete, ami a politikai konzervativizmus társadalmi hierarchiaerősítő jellegét hangsúlyozza. Az egyes csoportoknak, hogy legitimálják más csoportok feletti hatalmukat, ideológiákra van szükségük. Ezek az ideológiák jellegükből adódóan csak konzervatívak lehetnek, hiszen a status quo megőrzését, és így a társadalmi változások megakadályozását támogatják (Sidanius és Pratto, 1999). Jost én Banaji (1994) rendszerigazolás elmélete magyarázatot nyújt arra az – eddigiek alapján paradoxnak tűnő – jelenségre, mikor is a társadalom túlnyomó része motivált arra, hogy státuszától függetlenül igazolja a status quót, és így legitimizálja a rendszert. Ez az elmélet leginkább a kognitív disszonancia redukció (Festinger, 1957) logikájára épít. A disszonancia csökkentésére a megfelelő módszer a rendszer és a csoportok közti különbség elfogadása. Összhangban a társas identitás elméletével (Tajfel és Turner, 1979) az alacsonyabb státuszú csoportok akkor fogadják el helyzetüket, ha a hierarchiát biztosító rendszert legitimnek észlelik. A rendszerigazolás elmélete szerint ezek a csoportok aktív résztvevői a csoportközi különbségek fenntartásának, főleg bizonytalan helyzetekben.

Jost és munkatársai (2003) motivált társas megközelítésű elméleti rendszere lehetővé teszi az eddig felsorolt motívumok összeegyeztetését. Érvelésük szerint a politikai konzervativizmus kialakulásához az eddig részletezett motívumok mind hozzájárulnak. Közös ezekben a motívumokban, hogy szinte kivétel nélkül a félelem és a bizonytalanság csökkentésében van szerepük, e közös tényezők pedig vitathatatlanul kapcsolódnak a változással szembeni ellenálláshoz és a társadalmi egyenlőtlenség elfogadásához. 

Feltételezték tehát, hogy a konzervativizmus, mint motivált társas megismerési folyamat összefügg például a merev gondolkodással, a kétértelműséggel és bizonytalansággal szembeni intoleranciával, az alacsonyabb kognitív komplexitással, a rend és struktúra iránti igénnyel valamint a status quo fenntartásával.

A közel 23 ezer egyedi mintát alapul vevő meta-analízis eredményei nagy hatással voltak a későbbi kutatásokra, de nem tudta elengedni a korábbi évtizedek ideológiai elfogultságát. A pszichológia erősen átpolitizált szegmensében mérhető az elfogultság a konzervatívokkal szemben (Nickerson, 1998; idézi Szokolszky, 2015).

A konzervatív és liberális ideológiát megfejteni kívánó legújabb elmélet igen egyszerű és befogadható megoldást kínál. A két szekértábor úgy néz ki, hogy öt morális érték mentén választható szét. Míg a liberálisok a méltányosság és károkozás elkerülésének elkötelezettjei, addig a konzervatívok a csoporthűséget, a tekintély elfogadását és az erkölcsös életet preferálják (Graham, Haidt és Nosek, 2009).

És ki tudja, lehet, hogy génjeinkbe van írva hitvallásunk?