Szűkre szabott jövő

„Az osztrákok Európa legoptimistább emberei, de lehetséges, hogy a legbátrabbak is. Ezt az ex catedra véleményt nem holmi politikusi handabandára, netán közvélemény-kutatási adatokra alapozzuk, hanem arra, hogy a sógorok 100 éves lejáratú államkötvényt bocsátottak ki. A befektetők nem is voltak restek, 11 milliárd euróért jegyeztek belőle, de a pénzügyminisztériumuk ennek még a negyedét sem fogadta el. Kiszámították, hogy az értékpapír megtérülési ideje sem csekély, 44 esztendő. Mindez olyan távlatos gondolkodást tételez fel, mintha az októberi orosz forradalom időszakában forgalmazott kötvények tőketörlesztése napjainkban történne. A Lajtán túl tehát látni vélik, és ezért finanszírozzák is gazdaságuk több emberöltőnyi jövőjét, bár még azt sem tudják, hogy az októberi, rendkívüli parlamenti választásukon a másfélmillió bevándorló osztrák állampolgár miképpen fog szavazni.

A jövő évi választások kimenetelét illetően Magyarországon is akad némi bizonytalanság, a gazdasági kilátásokat tekintve azonban már kevésbé. Az elmúlt – 2018 tavaszára már – nyolc év unortodoxiája úgy vétette erősen vitatott jogszabályokkal körül a gazdasági folyamatokat, hogy helyet biztosítson a jogon kívül eszközök alkalmazására is, mégpedig egy olyan szűk kör számára, amelynek fő ismérve az Orbán Viktor kormányfőhöz fűződő legszorosabb családi, baráti viszony.

Ennek logikus következménye csak az lehet, hogy bármelyik alakulat válik kormányképessé jövőre, a makrogazdasági folyamatok alakulásán érdemben változtatni nem tud. A több évre elkötelezett, jelentősebb presztízsberuházások egy részét az ezekben érdekelt vállalkozói lobbi minden bizonnyal tovább viszi. A kormányzati erőviszonyok módosulása esetén talán csak Paks2 »kezét engedik el«, mert ez egy akkora falat, amelynél a hazai kegyencek tőkehelyzete és szakmai kompetenciája eltörpül a multinacionális beszállítók árnyékában.”