A kampány negatív

„Elmúltak azok az idők, amikor a negatív kampány megállt az ellenfél hibáinak kíméletlen kihasználásánál, az aktuális kormányzás negatívumainak felnagyításánál, az ellenzéki ígéretek teljesíthetetlenségének hangsúlyozásánál. A Vona Gábor elleni akció egészen más kategória, a hazugsággal való lejáratási kísérlet mintapéldája. A Jobbik elnöke valóban kemény szavakkal festette le néhány fideszes nyugdíjas viselkedését – ahogy anno Kövér László is beszélt kalapácsról meg kötélről –, de nem általánosított, nem a nyugdíjasok széles táborát minősítette. Persze az eredeti gondolatok, mondatok kiforgatása sem példa nélküli a politika világában, sőt. A döntő kérdés az, hogy az adott közegben mekkora esély van arra, hogy a bedobott hazugságról a célcsoport – ha igényli – különösebb erőfeszítés nélkül megtudhassa az igazságot. A kiegyensúlyozott médiaviszonyok, a változatos tájékozódási lehetőségek megvédhetik a választót a politikai manipulációktól.

A Fidesz most terjesztett hazugsága egyszerű, könnyen befogadható üzenet formájában érkezik, amelyet a kormányoldal befolyása alá került médiafelületeken is sulykolnak. A támadás ezért hatásos is lehet. Két kockázati tényezőt látok a Fidesz szempontjából, egyik sem morális természetű. Úgy sejtem, a választók nem feltétlenül lelkesednek azért, ha a politika telefonhívásokkal belép az intim szférájukba hosszú hónapokkal a hivatalos kampány kezdete előtt. A kormányoldal pedig a Jobbik folyamatos támadásával mintha maga igazítaná el a kérdésben bizonytalan választókat, hogy merre kell keresni a valódi kihívót.”