Jobbikos rezonanciakatasztrófa

„Érthető, hogy egy adott pillanatban a Jobbik vezetője úgy gondolta, hogy politikájuk népszerűsége elérte az üvegplafont, azaz több szavazót a nemzeti radikális programmal nem tudnak elérni. (Habár fura ezt a fordulatot pont akkor megtenni, amikor Európa-szerte erősödnek a hasonló karakterű pártok.) Így saját szavai szerint elvette a Jobbik közösségének régi lelkét és adott neki újat.

Ezután, akár egy őrült inga, elkezdett a balliberális oldal felé lengeni a Jobbik politikája. Voltak, akiket kizártak, s voltak, akik önként, az elveik miatt hagyták ott ezután az egészet. És persze a választói hajlandóságot mutató társadalmi bázis is elkezdett kicserélődni, átalakulni. 

Az ebben rejlő halovány lehetőséget felismerve, a baloldali és liberális szellemiségű sajtó abszurd módon elindult tisztára mosni a párt múltját. Ez az elvtelen és egyre kínosabb erőfeszítés jelenleg is tart azok részéről, akik úgy gondolják, hogy mindegy, ki lesz kormányon, csak ne Orbán Viktor és a Fidesz-KDNP. Sőt, a bosszúszomjas Simicska-klán és gazdasági köre, illetve a tőle függő médiabirodalom is igen gyorsan a Jobbik mellé állt.”