„Így ment ez évekig. Csak ne tudjanak a szocialisták nyugodtan kormányozni! A tüntetések szervezése, aktív, vagy hallgatólagos támogatása, elsődleges volt az ellenzék számára. Mára lefújták, taktikailag már nem szükséges. Van-e az ellenzéknek erkölcsi alapja számon kérni bármit is a szocialistáktól, az elmúlt nyolc esztendő kormányzásával kapcsolatban, miután nemcsak megtagadták az együttműködést, de el is követtek mindent azért, hogy a kormányzást akadályozzák!
Elmaradt az őszödi beszéd értékelése, csak propaganda célokra használta mindenki. A tömegek propaganda módszerekkel való megnyerését fontosabbnak tartották a politika résztvevői, mint az érdekükben való tettek végrehajtását. Kihasználni a választók tájékozatlanságát hatalomtechnikailag ravasz taktikai lépés, de nemzetellenes is egyben, bármely politikai fél részéről. Most pedig itt tartunk. Vége a nyárnak. Lesz-e demokratikus ellenzéki együttműködés, vagy sem?
Lesz-e új magyar társadalmi kiegyezés, pont abban az országban, amely talán a leginkább rászorult erre Európában? Szombaton nagygyűlés. Vajon fontosabb lesz-e annak tartalma annál, semmint ki szervez azt? Vajon az ország sorsát oly sokszor hátramozdító előítéletességeket legyőzi-e a felismerés, itt az ideje a gyökeres változtatásnak, új társadalmi kiegyezésre van most szükség!”