Daniel Gros: A jó gazdaságpolitika az illiberális demokráciák alapja

Terjedelmes cikket jelentetett meg az illiberális demokráciák fénykoráról Daniel Gros a Social Europe-ban. A szerző szerint az illiberális rendszereket egy olyan erős vezetők jellemzik, akik felülemelkednek a fékeken és ellensúlyokon – vagy akár ki is iktatják azokat. Gros cikkében arra keresi a választ, hogy miért is lehetnek olyan népszerűek a Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdoğan, és Orbán Viktor által fémjelzett illiberális demokráciák.

Gros szerint az illiberális rendszerek sikerét a körültekintő gazdaságpolitikának köszönhetik: ez a szabadpiacon alapuló gazdasági rendszer általában körültekintően szervezi a gazdaságát – írja a szerző. Hozzáteszi: mind Oroszországban, mind Magyarországon a Putyint és Orbánt megelőző liberális vezetés alatt bekövetkező gazdasági válságok vezettek ezen vezetők felemelkedéséhez.

A takarékos gazdaságpolitika pedig a rendszer hosszú fenntarthatóságához vezet, ezáltal megőrizve az illiberális vezetők népszerűségét is. Gros szerint Európa illiberális „erős emberei” Hugo Chavez venezuelai szocialista vezetővel ellentétben felismerték, hogy a felelőtlen pénzszórás gazdasági válsághoz vezet, melynek következtében az IMF-hez kéne fordulniuk – ez pedig a rendszereik végét jelentené.

Az illiberális államokban fennmaradt a szabadpiac is – sem Putyin, sem Erdoğan nacionalista szólamait nem követik protekcionista lépések: így lehet, hogy Oroszország a Világkereskedelmi Szövetség tagja, Törökország pedig a politikai válság ellenére sem akarja visszavonni az EU-val kötött vámunióját. Így hiába illiberálisak politikailag ezek a rendszerek, gazdaságilag igencsak liberálisnak mutatkoznak – szögezi le a szerző.

Idővel azonban a gazdaság egyre nagyobb részét adják a családtagjaik és haverjaik kezébe – így Gros szerint nő a korrupció, és így minden helyi vezető célja a rezsimmel való szoros politikai kapcsolat kialakítása lesz. A szerző szerint amikor azonban ez megtörténik, a gazdasági növekedés is csökken.

Ez Oroszországban figyelhető meg a legerősebben, amely a korábbi évek gyors növekedése után hiába állt talpra az olajárak visszaesése után, nem számíthat kiugró gazdasági növekedésre. Elemzők szerint a várható növekedés csupán másfél százalékos lesz, amely tartósan is Európánál szegényebbé teheti Oroszországot.

Ugyanehhez a fordulóponthoz érkezhetett a tavalyi puccs utáni Törökország is, – írja Gros – hiszen hirtelen a jelentős növekedési potenciál, és a relatíve szabad gazdaság útjába állt a puccskísérlet, és az azutáni megtorlások. Így Törökországban a befektetők részéről megrendült a bizalom, veszélyesnek fogják ítélni az országban történő befektetést, mely a török gazdaság lelassulásához vezethet. A bizalom pedig nehezen lesz helyreállítható, miután a rendszerből hiányoznak pont az Erdoğan által kigyomlált fékek és ellensúlyok –  mint például a szabad bíráskodás.

És mi a konklúzió a szerző szerint? Európa illiberális demokráciái a szabad gazdaságra, és az ennek következtében létrejövő jólétre alapozták politikai hatalmukat. De ahogyan ezen rezsimek egyre autoritáriusabbak lesznek, úgy lesz egyre nehezebb elégedetten tartani szavazóikat –figyelmeztet Gros.