Putyin, Erdoğan, és Orbán illiberális demokráciáiról jelentetett meg cikket Daniel Gros. A német közgazdász szerint az illiberális demokráciák sikerüket a körültekintő gazdaságpolitikájuknak köszönhetik, ám ahogy egyre autoritáriusabbá fordulnak, a növekedés is lelassul.
Terjedelmes cikket jelentetett meg az illiberális demokráciák fénykoráról Daniel Gros a Social Europe-ban. A szerző szerint az illiberális rendszereket egy olyan erős vezetők jellemzik, akik felülemelkednek a fékeken és ellensúlyokon – vagy akár ki is iktatják azokat. Gros cikkében arra keresi a választ, hogy miért is lehetnek olyan népszerűek a Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdoğan, és Orbán Viktor által fémjelzett illiberális demokráciák.
Gros szerint az illiberális rendszerek sikerét a körültekintő gazdaságpolitikának köszönhetik: ez a szabadpiacon alapuló gazdasági rendszer általában körültekintően szervezi a gazdaságát – írja a szerző. Hozzáteszi: mind Oroszországban, mind Magyarországon a Putyint és Orbánt megelőző liberális vezetés alatt bekövetkező gazdasági válságok vezettek ezen vezetők felemelkedéséhez.
A takarékos gazdaságpolitika pedig a rendszer hosszú fenntarthatóságához vezet, ezáltal megőrizve az illiberális vezetők népszerűségét is. Gros szerint Európa illiberális „erős emberei” Hugo Chavez venezuelai szocialista vezetővel ellentétben felismerték, hogy a felelőtlen pénzszórás gazdasági válsághoz vezet, melynek következtében az IMF-hez kéne fordulniuk – ez pedig a rendszereik végét jelentené.
Az illiberális államokban fennmaradt a szabadpiac is – sem Putyin, sem Erdoğan nacionalista szólamait nem követik protekcionista lépések: így lehet, hogy Oroszország a Világkereskedelmi Szövetség tagja, Törökország pedig a politikai válság ellenére sem akarja visszavonni az EU-val kötött vámunióját. Így hiába illiberálisak politikailag ezek a rendszerek, gazdaságilag igencsak liberálisnak mutatkoznak – szögezi le a szerző.
Idővel azonban a gazdaság egyre nagyobb részét adják a családtagjaik és haverjaik kezébe – így Gros szerint nő a korrupció, és így minden helyi vezető célja a rezsimmel való szoros politikai kapcsolat kialakítása lesz. A szerző szerint amikor azonban ez megtörténik, a gazdasági növekedés is csökken.
Ez Oroszországban figyelhető meg a legerősebben, amely a korábbi évek gyors növekedése után hiába állt talpra az olajárak visszaesése után, nem számíthat kiugró gazdasági növekedésre. Elemzők szerint a várható növekedés csupán másfél százalékos lesz, amely tartósan is Európánál szegényebbé teheti Oroszországot.
Ugyanehhez a fordulóponthoz érkezhetett a tavalyi puccs utáni Törökország is, – írja Gros – hiszen hirtelen a jelentős növekedési potenciál, és a relatíve szabad gazdaság útjába állt a puccskísérlet, és az azutáni megtorlások. Így Törökországban a befektetők részéről megrendült a bizalom, veszélyesnek fogják ítélni az országban történő befektetést, mely a török gazdaság lelassulásához vezethet. A bizalom pedig nehezen lesz helyreállítható, miután a rendszerből hiányoznak pont az Erdoğan által kigyomlált fékek és ellensúlyok – mint például a szabad bíráskodás.
És mi a konklúzió a szerző szerint? Európa illiberális demokráciái a szabad gazdaságra, és az ennek következtében létrejövő jólétre alapozták politikai hatalmukat. De ahogyan ezen rezsimek egyre autoritáriusabbak lesznek, úgy lesz egyre nehezebb elégedetten tartani szavazóikat –figyelmeztet Gros.
Akkor akarunk feltakarni mindenféle kritika és önálló gondolat nélkül az ún. nyugat, a Sosemvolt Európai Birodalom mögé, amikor az éppen készül darabokra esni. Mintha nem ‘41-ben lépünk háborúba, hanem ‘44-ben. Az utolsó csatlós egyúttal mindig a leghülyébb.
Ezek voltak a Mandiner legolvasottabb hírei április 25-én.
Bizonyítani kívánja, hogy iszonyodik az ÁVH-tól? Akkor talán ne telepítsen ki másokat a szép új házukból azért, hogy beköltöztesse helyükre az elvtársait. És pláne ne hallgassa le a szeretteit. Francesca Rivafinoli írása.
A KDNP-ből három politikus is így döntött.
Az ukrán államfő békülékeny hangot ütött meg.
A leköszönő miniszterelnök megszólalt a megújulásról és a politikai szövetség jövőjéről.
Egy 1989-ben készült BBC-riport fiatalok történetein keresztül mutatta meg, milyen volt Magyarország a rendszerváltás előtti hónapokban.
A fővárost és több vidéki várost is elértek az egy időben végrehajtott fegyveres akciók.
