Terjedelmes cikket jelentetett meg az illiberális demokráciák fénykoráról Daniel Gros a Social Europe-ban. A szerző szerint az illiberális rendszereket egy olyan erős vezetők jellemzik, akik felülemelkednek a fékeken és ellensúlyokon – vagy akár ki is iktatják azokat. Gros cikkében arra keresi a választ, hogy miért is lehetnek olyan népszerűek a Vlagyimir Putyin, Recep Tayyip Erdoğan, és Orbán Viktor által fémjelzett illiberális demokráciák.
Gros szerint az illiberális rendszerek sikerét a körültekintő gazdaságpolitikának köszönhetik: ez a szabadpiacon alapuló gazdasági rendszer általában körültekintően szervezi a gazdaságát – írja a szerző. Hozzáteszi: mind Oroszországban, mind Magyarországon a Putyint és Orbánt megelőző liberális vezetés alatt bekövetkező gazdasági válságok vezettek ezen vezetők felemelkedéséhez.
A takarékos gazdaságpolitika pedig a rendszer hosszú fenntarthatóságához vezet, ezáltal megőrizve az illiberális vezetők népszerűségét is. Gros szerint Európa illiberális „erős emberei” Hugo Chavez venezuelai szocialista vezetővel ellentétben felismerték, hogy a felelőtlen pénzszórás gazdasági válsághoz vezet, melynek következtében az IMF-hez kéne fordulniuk – ez pedig a rendszereik végét jelentené.
Az illiberális államokban fennmaradt a szabadpiac is – sem Putyin, sem Erdoğan nacionalista szólamait nem követik protekcionista lépések: így lehet, hogy Oroszország a Világkereskedelmi Szövetség tagja, Törökország pedig a politikai válság ellenére sem akarja visszavonni az EU-val kötött vámunióját. Így hiába illiberálisak politikailag ezek a rendszerek, gazdaságilag igencsak liberálisnak mutatkoznak – szögezi le a szerző.
Idővel azonban a gazdaság egyre nagyobb részét adják a családtagjaik és haverjaik kezébe – így Gros szerint nő a korrupció, és így minden helyi vezető célja a rezsimmel való szoros politikai kapcsolat kialakítása lesz. A szerző szerint amikor azonban ez megtörténik, a gazdasági növekedés is csökken.