Donald Trump másik arca

„Ebben az esetben a templom csak egy szép épület, amelyet fel lehet használni a turizmus fejlesztésére, a mellette való kézen fogva andalgásra, a harangzúgás romantikájának újra átélésére, de a szentségnek hátat fordítani egyben a villamos jövőjét is megkérdőjelezi. Európa ugyanis csak úgy lehetett nagy, erős, gazdag, fejlődő és okos, hogy biztos alapokon nyugodott az identitása. Ha pedig ez az identitás elvész, feloldódik valami rosszul értelmezett európaiságban, amely kizárólag a jogokra helyezi a hangsúlyt, a kötelességekről pedig nagyvonalúan megfeledkezik, akkor valóban joggal merül fel a kérdés, mi is tesz valakit európaivá. Akkor a balassagyarmati néni és a Madridban élő gambiai fiatalember pontosan ugyanazon a szinten van, hiszen jó szándékúak mindketten, élni akarnak, nem rugdossák meg a szomszéd kutyáját. De ezt a bizonyos identitást nem olyan könnyű kiirtani, a néni számára ugyanis Balassagyarmat az otthon, Magyarország a haza, a fiatalember számára viszont Madrid a menekülőút, ahonnan pénzt tud hazaküldeni Banjulba.

Vajon Donald Trump ügyes színész, vagy valóban stabil értékrendet képviselő politikus? Vélhetően mindkettő, nem véletlenül lett ő az amerikai elnök. Az ő Amerikája pragmatikus. Számára az a jó üzlet, ha Európa nem egy önbizalmát elveszítő, sebeit nyalogató, álproblémákon rágódó félmilliárdos közösség, hanem az a kontinens, amelyre érdemes odafigyelni, mert nemcsak szép, de innovatív és biztonságos is. Az Egyesült Államok – miként a túl gazdag és túl öreg lakossággal bíró országok általában – hajlamos úgy gondolni saját magára, mint bűnösre, történelmi értelemben.”