„Hajlamosak vagyunk itthon, de Európa-szerte is úgy beszélni, hogy vagy »Állítsuk meg Brüsszelt«, vagy »Európához tartozunk«, más lehetőség pedig nincs. Aki kibeszél a táborából, az csak az ellenfél szekértolója lehet. Ezért nem hallhatunk ma már olyan fideszest, aki pozitívan nyilatkozna Brüsszelről, aki pedig az ellenzékből kritikát fogalmazna meg az EU-val kapcsolatban, az egyből Orbán ügynöke lesz.
Ez a fajta hisztéria (mely, mondom, nem hungarikum) azonban egyszerre szakítja szét az egyes társadalmakat, és teszi lehetetlenné, hogy kétsebesség helyett közös EU-ban gondolkodjunk, közös megoldásokat találjunk.
Lehetne azon lamentálni, hogy melyik politikai szereplőnek mekkora felelőssége van ennek a helyzetnek a kialakulásában. Az is biztos, hogy ez a helyzet egyik pillanatról a másikra nem fog megváltozni. A folyamatok egy részére nincs is hatásunk, a Fideszt nem fogjuk mi megváltoztatni. De ellenzékiként, magyar liberálisként vagy baloldaliként a saját fórumainkon, terepünkön meg tudnánk teremteni a hamis dichotómiák és hisztéria alternatíváját. Megmutathatnánk, hogy igenis, meg tudjuk érteni azok tapasztalatait, akiknek az uniós csatlakozás nem csak az erasmusos csereprogramokat és EP-ben gyakornokoskodást jelenti. Lehetővé tehetnénk, hogy létezhessen liberális és baloldali kritikája is az EU-nak, az egyébként szintén fontos támogató érvek mellett.”