Csak valósághű gondolkodás van

„Szabó László Zoltán a Magyar Idők ­április 25-i számában megjelent írását (Utószó ­Lukács György átváltozásaihoz) azzal a megállapítással fejezi be, hogy »sajnos még nem született [a Lukács-tanítványokkal] egyenrangú jobboldali filozófiai iskola«. (...)

A filozófia nem bal- vagy jobboldali (ezek parlamenti kategóriák), hanem lényegileg valósághű; s ennyiben éppen a valóságot egyéni vagy pártos szempontból leszűkíteni akarókkal szemben lép fel mint ideológiakritika, mint elfogultságbírálat. Ez volt a cél Platón műveiben, de – egy nagy ugrással – Heideggernél is azt látjuk, hogy a lelkesen pártpolitikus pályatársakkal szemben elutasítóan viselkedik. Az elmúlt években kiadott Fekete füzetek egyik nagy tanulsága, hogy a szerző kritikus az aktuálpolitikai, ideologikus írókkal szemben, miközben a korszak legerőteljesebb gondolkodását hozta létre.

A cél tehát nem szabad, hogy bárminő előjelű pártpolitikai gondolkodásra irányuljon. Nincs érdemleges „jobboldali” filozófia, csakis valósághű gondolkodás van, amely természetesen tárja fel és gondolja tovább azon mozzanatokat, amelyeknek egy oly sajátos nyelvi közösség, mint a magyar, visszatérően hangot ad a legjelentősebb műveiben. E valósághűséget konzervatívnak nevezhetjük, ha ezen egyszerre értjük a hagyomány felvállalását, megértését és továbbgondolását.

Az efféle gondolkodás soha nem lehet »egyenrangú« a pártos gondolkodással. Az egyenrangúságon túllépve átfogónak kell lennie; az ellentéten felülemelkedve el kell tudnia helyezni az ideologikus gondolkodást is a valósághű felfogás összefüggésében – éppen mint valóságszűkítést.”