A döntő többséget eleve vesztes létre ítélte ez a globális hatalmi szuperstruktúra.
„Nagyon leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy a globális hatalmi szuperstruktúra a lokális társadalmak maximum tizenöt százalékát képes, illetve hajlandó a világrendszerébe bevonni, amiből a felső öt százalék a globális hatalom-társadalom lokális elitje, a maradék körülbelül tíz százalék pedig a helyi kiszolgálók társadalmi rétege. A többség azonban eleve kívül reked ezen a kegyetlen és cinikus »asszimilációs rátán«, és a lokalitások politikai uralmi struktúráinak egy olyan társadalmat kellene – és persze kizárólag a liberális demokrácia intézményrendszerével – összetartaniuk, amelyben a döntő többséget eleve vesztes létre ítélte ez a globális hatalmi szuperstruktúra, és ahol ezt a vesztes többség lassan, bár zavaros ellentmondásossággal, de egyre nagyobb indulattal észleli is.
Így aztán ez az uralmi feladvány egyre nyilvánvalóbb módon megoldhatatlannak látszik. A magyar rendszerváltoztatás uralmi elitje számára ez volt az az »alaphelyzet«, amellyel mint történelmi »hozott anyaggal« kellett számolniuk a nyolcvanas évek végén. A nyolcvanas évek elejétől-közepétől az nyilvánvaló volt ugyan, hogy ez egy olyan globális hatalmi diktátum, amely nem enged sok mozgásteret, de azért ez a mozgástér mégsem nulla. Például a térségen belül főként Csehország és Szlovénia uralmi elitje sikeresen igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy értékterei globális »szabaddá tételét« legalább lassítsa, vagy – ahol lehet – »kérje meg az árát« minden újabb diktátumnak.
A Magyarország nevű lokalitás uralmi elitje azonban többnyire ennek éppen az ellenkezőjét vitte végbe. Vagy tudatlanságból és/vagy gyávaságból, mint leginkább 1990 és 1994 között, vagy a globális hatalmi szuperstruktúrával való cinikus kollaborációra építve, főként 1994 és 1998, valamint 2006 és 2010 között.
A rendszerváltoztatás első húsz éve során tehát a leginkább patologikus társadalomszerkezeti deformációk a térségen belül éppen Magyarországon jöttek létre. Aligha véletlen, hogy a lelki, erkölcsi, szellemi lejtő itt vezetett a legsúlyosabb egészség- és népesedési deficit kialakulásához.”
A túlszabályozással Európa önmagán ejtett sebeket, amiket nehéz lesz meggyógyítani. Ráadásul az akarat sem látszik Brüsszelen, hogy a helyzeten változtatna.
A karcagi születésű egykori politikus Orbán Viktor egyik legmegbízhatóbb munkatársa, leghűségesebb szövetségese, így jó kapcsolat várható az MNB és a kormány között.
Az Aszad-rezsim bukásával most a szíriai keresztényekre is új korszak virradt – de van-e jövőjük Szíriában? Sayfo Omar írása.
Azt is megjósolta a dán parlament védelmi bizottságának elnöke, melyik európai országokat fogják legközelebb megtámadni az oroszok.
Erre a kérdésre igyekszünk választ adni gondolkodástörténeti és történelmi összefüggések felvillantásával. Boros János, az MTA doktora és Palkó Attila, filozófia szakos bölcsész írása.
„A magyar családpolitikának a szíve közepe”, hogy három dolgot ötvöz egyedülálló módon a világon, ez pedig a foglalkoztatás ösztönzése mellett a gyermekvállalás és az adócsökkentés.
A pénteki megbeszélés Amerikában végül kudarcba fulladt, és az ukrán delegációnak hamarabb kellett távoznia.
Magyarország marad a béke pártján! – fogalmazott a Facebook-oldalán a magyar miniszterelnök.
