„Nincs itt arról szó, hogy szövegeik tartalma lényegesen megváltozott volna, hisz mind ugyanazt a vizet gereblyézik emberemlékezet óta, csak valahogyan olybá tűnik, hogy most szóhasználatban is egyre közelebb igyekeznek kerülni reménybeli új (régi?) választói rétegük intellektusához.
A testben és lélekben kopaszok stílusa ez, akik már eddig is oly kedvesek voltak országlóinknak, hiszen minden rebellió ellen bevethetők, legyen az bár népszavazás vagy ligetvédés. Némelyikük tán még Felcsútnak is képes szurkolni, ami azért már nem kispályás feladat.
Beszélj úgy, ahogyan a kocsmában is beszélnek, és imádni fognak – tanácsolhatta Habony Árpád. A főstréber, Németh Szilárd pedig szinte elsőként lebirkózta magát oda, az olajos padlóra, ahonnan már a kocsmapult is Kilimandzsárónak látszik.
Persze felvetődik az emberben, hogy amit mostanában hallunk tőlük, az talán nem is igazán a talponálló stílusa. Sokkal inkább tolvajnyelv, börtönszleng. Az élethosszig való tanulás éthosza meg is követeli, hogy ha az ember új kihívásokra készül, megszerezze az ahhoz szükséges ismereteket.”