Rég rajtunk a bélyeg

„Nem különösebben szokásom más kommentárok kapcsán írni, de Lajos P. János szombati Megbélyegzése kapcsán már csak azért is kivételt teszek, mert a cikk az aránytalanságaival szépen rámutat a szlovákiai magyar társadalom alapvető problémáira. Először azonban érdemes leszögezni két evidenciát, melyekkel később csak érintőlegesen foglalkozunk, mivel nem ez írásom lényege. Egyrészt tény, hogy a Budapesten készülő civil törvény rossz, fölösleges, értelmetlen és társadalmi feszültséget szít. Ott sejtet „ügynököket”, ahol nincsenek. Másrészt a Kerekasztal következetesen nem véleményezi, mi történik Magyarországon: a múltban sem tett hasonlót, ráadásul semmiféle szlovákiai magyar társadalmi konszenzus nem létezik még a legfontosabb magyarországi ügyekben sem. Ami komoly baj, de ennek okaira még visszatérek.

Szívesen viselnének-e a szlovákiai magyar szervezetek külföldi ügynökbélyeget? – hangzik a Megbélyegzés csattanója. Nos, a hasonló bélyegek, ha nem is törvényesítve, de épphogy végigkísérik (Cseh)Szlovákia elmúlt száz évét, ahogy a szlovákiai magyar belviszályokat is.

Egyszerre ironikus és groteszk, hogy valaki a külföldi ügynöközésen szörnyülködik, miközben evidenciának veszi, hogy bármilyen magyarországi támogatás a létéből adódóan, eredendően gyanús – legyen szó óvodaprogramról, gazdaságfejlesztésről, vagy éppen kulturális támogatásról. A cikkben tetemre hívott MKP-n egyenesen már rég rajta van a bélyeg, ebben maga a szerző is oroszlánrészt vállalt. Ami pedig a kisebbségi közösségi szolidaritást illeti: már csak azért sincs értelme elvárni, hogy a külföldi ügynöközésen kollektívan felháborodjon a civil szféra, mert Szlovákiában egy hasonló intézkedés bevezetése stigma helyett egyenesen közösségerősítő, identitásnövelő hatással bírna. A szlovákiai nemzetiségi villongások alapja az különbözőség és különállás, Magyarországon teljesen más kontextusban, nem egy nevesíthető etnikumhoz, sokkal inkább egy ideológiához kötve jelenik meg a külföldi ügynöközés.”