A Trump–Putyin-ultimátum elnapolva

„Ahogy napról-napra, hétről-hétre hallgatom a kölcsönös megnyilatkozásokat, ma már mindkét hatalmi központban ugyanolyan erős a háborúpárti héják hangja, mint a békepárti galamboké. Mintha lassan, de egyre inkább érzékelhetően abba a helyzetbe sodorná magát a Fehér Ház és a Kreml, hogy az erő nyelvét használja. Putyin visszafogott taktikázásba kényszerülése kezd hasonlítani ahhoz, ami annak idején Sztálin esetében volt tapasztalható. Tudta, hogy elkerülhetetlen az összecsapás a hitleri Németországgal. (Már csak amiatt is, mert ez a szándék a Mein Kampfban leplezetlenül megfogalmazódott, a bolsevik oldalról pedig a »Világ proletárjai egyesüljetek!« jelmondat fejezte ki a célt.) A szovjet pártvezető azonban diplomáciai csűrés-csavarással igyekezett kitolni az összecsapás idejét, hogy Szovjet-Oroszország erőt gyűjthessen, s minél inkább felszámolja az előző világégés, a polgárháború és a visszavert nyugati katonai és gazdasági intervenció pusztító következményeit.

Most nem látok ilyen hódító szándékot az oroszok részéről, de a Nyugatot illetően már korántsem vagyok ilyen bizakodó. A lényegében a maga szerepét a Szovjetunióval és Oroszországgal szemben meghatározó, a nyugati intézményeket megszállva tartó, s ezek révén kimagasló jólétben élő, befolyásos bürokrata-elit szeretné megtartani kitüntetett szerepét, befolyását, jövedelmét. Ezért a globális tőkeérdekeltségek törekvéseivel összhangban, a posztszovjet térségben elterjesztett, eufemikus kifejezéssel, civil szervezeteket előretolva úgy rendezi a dolgokat, hogy a konfliktus fennmaradjon. (Azért eufemikus a kifejezés, mert a szervezetekben tevékenykedők jelentékeny hányadának ez a tevékenység jelenti az egzisztenciát, illetve az állami, politikai vezető pozíciókba való kerülést.)

A bürokrata elitnek létérdeke fűződik ehhez. Mert az orosz erőforrások remélt megcsapolása biztosíthatja a fejlett országok, köztük a különösen súlyos belső feszültségekkel küzdő Amerika, átalakításához – ahogy egyes orosz szakértők gunyorosan fogalmaznak: peresztrojkájához – szükséges alapot, s ezen belül a bürokrata-elit jólétének anyagi feltételeit. Sajnos, ebben a Húzd meg ereszd meg! konstellációban a kelet-közép-európai térség, a Balkánnal együtt, most is ütköző zónává válik, sőt már ma is az. Ehhez képest célszerű a maga helyén értékelni, hogy 2017. április 12-én, Moszkvában és Washingtonban is elnapolták az ultimátum bejelentését!”