Vitakultúra kontra megbélyegzés

„Németh György közgazdász nemrég írást tett közzé annak tárgyában, hogy kommunista vagyok, mert támogatom az európai integráció ügyét. Sajátos érvelés, még sajátosabb, hogy miközben én elismertem más vélemények lehetségességét is, ő csak a sajátjáéval egyező álláspontot fogadja el egyetlenként és igazként. Aki nem Németh Györgyként gondolkodik, az kommunista – foglalható össze a közgazdász érvelése. Ezzel a kirekesztő hangnemmel nem akarnék különösebben foglalkozni, mert a szerzőjét minősíti – de leginkább azt a kérdést veti fel, hogy a szerző csak írni vagy esetleg olvasni is tud-e. Én ugyanis a kifogásolt cikkben a saját véleményemet írtam le, amivel lehet vitatkozni. Ungár Péter erre képes is volt, Németh György inkább toporzékolt egyet.

Írásom témája az volt, hogy a jelenlegi nemzetállami megosztottság az egyes nemzetállamok közti adó- és bérversenynek kedvez, így valamennyien az adók, a bérek és a munkavállalói jogok csökkentésére kényszerülnek, különösen a perifériákon, ahol – Orbán Viktor többször ki is mondta – mással, mint az alacsony bérigényeinkkel, nem nagyon tűnhetünk ki. Ebből legalább két lehetséges kiút van. Az egyik, amit én javasoltam, miszerint erősíteni kell – akár a jelenlegi Európai Unióban, akár egy szűkebbre vont, de mélyebb integráció keretében – az együttműködést, elvégre egy valutaunió féloldalas, ha nem társul hozzá politikai, gazdasági és akár szociális unió. Ungár Péter egy másik lehetséges modellt vázolt fel: ő úgy látja, vissza kell venniük a nemzetállamoknak azon szuverenitásukat, amelynek egy részét az EU-n belül önként korlátozták. Ezt az utat javasolja Christian Kern osztrák szocdem kancellár, aki korlátozná a munkaerő szabad áramlását, mert az lenyomja a nyugati béreket. Ungár bizonyosan hozzátenné még, hogy kelet-európai szemszögből meg a tőke szabad áramlását kell korlátozni, mert éppen az tartaná lent a keleti béreket. Ez az út azonban a jelenlegi EU-t nem megreformálná, hanem felszámolná, mert a tőke és a munkaerő szabad mozgásának korlátozása után nemigen beszélhetnénk európai integrációról. Ráadásul amikor egyes nyugati szocdemek (sőt, kedves Németh György: kommunisták) a munkaerő szabad áramlását korlátoznák, vagy magyar EU-kritikus baloldaliak, mint Ungár Péter, a tőke szabad áramlását bírálják, elfelejtik, hogy Nyugaton számos munkakörbe nem találni már helyi munkaerőt (a keleti munkaerő hiánya nem a bérek, hanem legfeljebb a munkanélküliség emelkedéséhez vezetne), másrészt a keleti piacokon a nyugati tőke nem csupán kizsákmányolóként van jelen.

Magyarország mire menne a szuverenitásával, ha mindenki visszavenné a sajátját, azaz nem érkezne EU-támogatás és a tőke vagy a szolgáltatás se áramolhatna be szabadon Magyarországra? Egyelőre Orbán Viktornak sem sikerült az EU-t az arab vagy a posztszovjet térséggel pótolnia, pedig láthatóan 2010 óta erre törekszik. Ungár Péter javaslata ettől függetlenül mindenképp egy korrekt, a jelenlegi európai baloldali diskurzusokban jelen lévő ötlet – de szerintem még a jelenlegi EU is jobb, mint a teljes elzárkózás. Én azonban – egyáltalán nem a jelenlegi állapot védelmében, hanem annak megváltoztatásáért – egy erősebb, a jelenleginél föderatívabb Európa mellett érveltem. Ha ő ezzel szemben a totális nemzeti szuverenitást védi, akkor talán azt is érdemes lenne megvizsgálni, igazából ki a kommunista. A kommunista rendszerek többsége ugyanis – amint Gerd Koenen írja – mind nemzeti volt, és gazdasági szuverenitásra, önellátásra törekedett. Arra, amit a kommunistázó Németh György javasolna. Azaz dehogy javasolna! Jó kommunistaként ő megfellebbezhetetlenül kinyilatkoztat.”