Szépelegni tilos!

„Az életünk csupa piros lámpa. Most éppen »szépelegni« lett tilos. És »handabandázni«, valamint persze fűre lépni. Utóbbit még képes vagyok betartani, mert a füvet viszonylagos biztonsággal felismerem. A szépelgés és a handabanda bonyolultabb ügy. Lehet tudniillik, hogy handabandázni olykor mégis szabad, legalábbis a kiválasztottaknak, különben hová lenne az a sok szép hivatalos ünnepi beszéd! A szépelgésnek sem minden alfaja lett betiltva, bárki továbbra is szabadon rezegtetheti a baritonját a nők (gender tanok által fenyegetett) szent hivatását emlegetve. Addig sem jár el a keze, tiszta haszon az asszonynak.

Ami üldözendő, az az »emberi jogi szépelgő handabanda«. Veszélyezteti a biztonságunkat. A kiszolgáltatottság nem veszélyezteti, a szegénység sem, az ellátatlan betegek és a kórházi fertőzések direkt erősítik, de az emberi jogok, azok veszélyeztetik. A miniszterelnök mondta a határvadászok eskütételén. Nem engedhette útjukra őket enélkül, különben még bedőltek volna két vadászat között valamelyik szédelgő szépelgőnek.

Persze lányomnak mondom, hogy menyem is értse. Az intelem nemcsak nekik szólt, hanem mindnyájunknak. Mert olyan a magyar, hogy egy kis handabandával könnyű elkábítani. Már az sem tetszene egyesek kényes gyomrának, ha igaz lenne, hogy a mi hatóságaink is verik olykor a menekülteket. Ezért is kell jobban a nép szájába rágni, mi a tilos. Lassan annyi minden, a politikai korrektségtől a szabadelvűségen át a civil buzgólkodásig – ami ráadásul csupa elsőre jól hangzó dolog -, hogy ideje lenne egy új tízparancsolatban összefoglalni a tilalmakat. A régi úgyis elavult, elég csak arra a hülye »Ne lopj!«-ra gondolni.”