„Az egyre szorosabb integráció pedig már régóta nem arról szól, hogy szeretnénk bővíteni a tagországok közötti kereskedelmet vagy szorosabbra fűzni a titkosszolgálatok tevékenységét. Ma már tárgyalások és megállapodások helyett előírások, irányelvek és szankciók vannak. Hiába békés és virágzó az Európai Unió, ha ezt az állampolgárok nem érzik a saját bőrükön – ha a lengyel munkás harmadakkora fizetésért elhalássza az angol elől a munkát, ha a szlovákokat nem kívánt bevándorlók befogadására kötelezik, ha a görögöket újabb megszorításokkal terhelik, ha a franciákat olcsó és silányabb minőségű spanyol borral árasztják el.
Az EU-ban ma a protekcionizmus és a populizmus megállítását tartják a legfontosabb kihívásnak, miközben az unióban eluralkodott állapotok, a pragmatikus hozzáállást felváltó fenyegetések és a Thatcher által emlegetett európai szuperállam erőltetése járult hozzá a visszahúzódáshoz, a nemzetállamok közötti lazább együttműködés igényéhez. Nem, nem és nem! – mondták a britek az európai projektre.
Gyakrabban mondhatnánk mi is.”