Angela Merkel: Mädchenből Mutti

„Merkel a pártelnöksége alatt a CDU-t balra tolta. A pártban alig maradt markáns konzervatív, jobboldali politikus. Nemcsak a jobboldaliak dühösek ezért rá, hanem a baloldal is, amely úgy érzi, Merkel folyamatosan elveszi a témáikat. Merkel azzal számolt, hogy a CDU törzsbázisát elsősorban a nagyvárosok népével bővítheti, azaz nem a jobboldalon, hanem a szocdem és a zöld szavazók között kezdett el halászni. Ugyan éppen emiatt jelenhetett meg vele szemben egy jobboldali alternatíva, az Alternatíva Németországnak (AfD) párt, de még pár héttel korábban is úgy nézett ki, hogy az AfD jelenléte is Merkelnek kedvez majd. Mivel az AfD Merkelt támadja a leghatározottabban, számos baloldali is komolyan elgondolkodott azon, hogy ezúttal Merkelre, azaz az AfD ellenfelére szavaz. Nem lepett meg tehát senkit, hogy Merkel bejelentette: idén szeptemberben a negyedik ciklusának is nekivágna. A németek hozzászoktak a kancellárságához. Nem Mädchen, hanem„Mutti, anyuka lett immáron a pártja számára is. Ha idén szeptemberben győz, jó esélye van ugyanolyan hosszú ideig hatalmon lenni, mint Helmut Kohl volt. 

De idén január végén történt mégis valami. A Merkel muttiságába belebénult szocdemek hoztak egy kancellárjelöltet, aki tényleg nyerni akar. Martin Schulz az Európai Parlament elnöki pulpitusából váltott a német politikára. Azaz kicsit kint is van, meg bent is. Ugyan a szocdemek Merkellel kormányoznak közösen – de Schulz kívülről bírálhat. Neki bizonyosan nem Muttij” Angela Merkel. A választók pedig reagáltak a választás lehetőségére. Ha már nem csak az AfD Merkel egyetlen alternatívája, Merkel megremeghet. Schulz pár hét alatt megelőzte Merkelt: az SPD immáron népszerűbb, mint a CDU/CSU, és a németek túlnyomó többsége inkább Schulzot látná szívesebben kancellárként. Merkelen mégsem látszik semmiféle pánik. Elvégre látott ő már olyat, hogy egy határozott, jó svádájú, hatalomittas férfipolitikus végül veszít vele szemben. Merkelt azonban ezúttal senki sem becsüli már alá. Sőt. És talán éppen ez lehet a veszte.

Mit hagy hátra a német kancellár, ha idén véget érne a politikai pályafutása? Merkel főleg azzal határozta meg a közéletet, hogy modernizálta a CDU-t, s új szavazók, új témák felé is kinyitotta. Ezzel középre tolta a politikát. Kis lépésekkel haladt eközben előre. Éppen ezért hatalmas sikerekről se lehet beszámolni. A német gazdaság szárnyal, de ez nem elsősorban Merkel érdeme. Ahol viszont sokat tehetett volna, például az európai egység ügyéért, ott kudarcos a politikája. A görög válságban makacs, szívtelen svábnak bizonyult, a menekülthelyzetben pedig végül egyedül maradt a többi európai országgal szemben.

Merkel olyan politikusként ért a csúcsra, aki a hatalmat nem önmagáért élvezi, s nagy célokra se használja. A századelő nyugodt, középre húzó, depolitizált német társadalmának lett ekként a jelképe. Ha azonban a jövő ismét politikusabb, harcosabb lesz, megint jöhetnek a hatalomittas férfiak.”