A szuverenitás csapdája

„A nemzetállamok ebben a régióban mindenütt a saját kulturális homogenitásuk mesterséges és erőszakos megteremtésével jöttek létre. Százezernyi kitelepített felvidéki magyar, szudétaföldi német, isztriai olasz, trieszti szlovén vagy magyarországi szlovák és sváb tudna mesélni arról, mit is jelent a valóságban az, amikor a nemzetállam tényleg egyetlen nemzet állama akar hirtelen lenni.

A nemzetállamiság a mai napig valós fenyegetés a térség valamennyi megmaradt kisebbsége számára. A magyar alaptörvény felelősséget érez ugyan a határon túli magyarokért, de éppen az ország kormányfője áll ki azon nemzetállami szuverenitás és homogenitás mellett, amely az erdélyi vagy felvidéki kisebbségi jogok akadálya. Aki Közép-Európában száz évvel a multikulturális békét biztosító Habsburg-monarchia szétverése után is még mindig a nemzetállamhoz, a kulturális homogenitáshoz térne vissza, az semmit sem értett meg a történelemből. (...)

Aki a nemzetállamot védi, nem akar európai adóharmonizációt, nem akar béruniót, nem akar európai munkanélküli-segélyt, nem akar regionális kulturális sokszínűséget. Még konkrétabban: aki ma a nemzetállamot védelmezi Magyarországon, az az adóparadicsomok híve, az továbbra is alacsonyan tartaná a béreket, elvégre ez az egyetlen versenyelőnyünk a többi nemzetállammal szemben, és az elutasítja az erdélyi autonómiát. Tényleg ez lenne jó Magyarországnak?”