Nagy Attila Tibor írása
Nincs igaza Molnár Gyula MSZP-s pártelnöknek, amikor Kunhalmi Ágnes megdöbbentő, a politikusnak és a pártnak egyaránt károkat okozó produkcióját nem pártügynek, hanem a képviselő asszony személyes ügyének tekinti. Annyiban persze érthető Molnár reagálása, hogy kifelé kisebbíteni szükséges a dolog jelentőségét és a politikusra kell hárítani a meglehetősen kínos esemény ódiumát. A folyamatos röhögésbe fulladó szereplés azonban valójában nem pusztán Kunhalmi felelőssége, hanem az egész párté is – ugyanis ő az MSZP grádicsain lépkedett előre annak idején, méghozzá elég gyorsan. Immáron ő a párt egyik legfontosabb vezetője, lévén, hogy országgyűlési képviselősége mellett a fővárosi szervezet elnöke is. Fürge pártkarrierje azonban korántsem egyedi a pártban.
Amikor Orbán Viktor 35 évesen lett miniszterelnök, a szocialistákra egyre nagyobb lett a nyomás az 1998-as választási vereség után, a következő felütéssel: Lám, lám, az új magyar jobboldalnak lehengerlő, fiatalos csapata van, ellenben az MSZP tele van a Kádár-rendszerben szocializálódott élcsapat tagjaival, a vezetőség elöregedőben – ez így nem mehet tovább. Tessék végre fiatalítani!
Az akkori balliberális értelmiségi-és médiaelit paranccsal felérő követelését a szocialisták a következő években szépen végre is hajtották. A 2000-es években megjelent a Magyar Szocialista Pártban egy olyan új, valóban fiatal nemzedék, amelynek tagjai mind komolyabb befolyásra tettek szert. Ekkortájt ismerhettük meg Mesterházy Attila, Hagyó Miklós, Tóbiás József, Nyakó István, Kunhalmi Ágnes, Újhelyi István, Zuschlag János, Tüttő Kata, Hunvald György nevét. A pártban életkori és női kvótát vezettek be, amelynek következtében a pozíciók bizonyos hányadára csak nőket és fiatalokat lehetett megválasztani – természetesen ez is segítette ezt a fiatal csapatot. Felemelkedésük gyorsnak bizonyult: a már említett Kunhalmi 2006-ban még önkormányzati képviselő, 2010-ben már országos elnökségi tag lett; Hagyó Miklósnak sem kellett sokat várnia a főpolgármesterhelyettesi poszt elnyerésére, Mesterházy Attila néhány év leforgása alatt a párt frakciójának egyik befolyásos tagja, majd pártelnök lett, Nyakó István országgyűlési képviselővé, többszörös sajtófőnökké vált; Újhelyi István a magyar és az európai parlamenti patkókat egyaránt koptatta már. Nem beszélve Gyurcsány Ferencről, aki szintén fiatalon jutott magasra, de ő annyiban nem sorolható ebbe a csoportba, hogy nem velük kezdett el politizálni, ő a kormányzati tisztségeivel (miniszteri, miniszterelnöki poszt) lett egyre komolyabb tényező és nem a párton belül ívelt fel eleinte a karrierje.