Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
Ha meggondoljuk, nemhogy Európában, az egész világon nincs a mienknél szabadabb sajtó.
„Nálunk vitathatatlanul szabad a sajtó. Az igaz, hogy kap a pofájába az újságíró, aki az ország házában meg meri szólítani a szabad mozgásra kijelölt 10-20 négyzetméteren belül a parlament elnökét, mert ő hozzá csak akkor szabad szólni, ha ő akarja, és annak, akinek ő megengedi.
Szabad a sajtó, de érthető, ha az egészségügyi intézmények felügyeletével megbízott hatóság egyszerűen lakatot parancsol minden alá tartozó intézmény vezetőjének és munkatársának szájára. Ne üssük olyasmibe az orrunkat, amihez semmi közünk. A gyermekkórházba a Mikulás a kis betegekhez jön, nem az újságírókhoz; a kórházi vécében jobblétre szenderült »látogatóról« is maradjanak csendben, az a kórház halottja, ha nem nyilatkozik senki, akkor az eset sem kavar botrányt...
Ha meggondoljuk, nemhogy Európában, az egész világon nincs a mienknél szabadabb sajtó.”