Holott a szír polgárháború több más aspektus mellett úgynevezett proxiháború is, a nagyhatalmak vívják egymás ellen a saját fegyvereikkel, de helyi harcosokkal. Ne feledjük: az egészet a nyugat robbantotta ki, a demokrácia-export mellett az orosz pozíciók gyengítésének céljával. Oroszország ezúttal felvette a kesztyűt, és esetenként még a saját katonáit is bevetette – ezért nem omlott össze úgy Asszad hatalma, mint például Kadhafié.
A proxiháború egyik, az igazi háborúkban is alkalmazott eszköze a média-hadviselés, a közvéleménynek az ellenség ellen hangolása. Úgy tűnik, hogy ez a jelen esetben is hatékony, a világ fel van zúdulva, az ENSZ BT-ben sikerült napirendre tűzni az ügyet. Természetesen nem a politikai rendezés céljával, hiszen előre tudható, hogy Oroszország minden ellene irányuló, vagy annak tekintett határozatot megvétóz majd. A hírverés azonban meglesz, újabb és újabb vezércikkek születnek, a World Press Photo legközelebbi díjazottjai között pedig ott lesznek a megrázó felvételek Aleppó szörnyű ostromáról.
Béke viszont egészen addig nem lesz, amíg a nagyhatalmak – a színfalak mögött, gátlástalan alkukat folytatva, népeket és országokat adva-véve – meg nem egyeznek egymással, és ki-ki fegyverszünetre nem utasítja a saját fegyvereseit. Nem árt, ha tudjuk: a hétéves aleppói Bana szívszorító történetének publikálása csupán ezen alkufolyamat része.