Aleppó után

Bencsik Gábor írása

„Nagyon félek, hogy meghalok ma este” – idézi az Independent a hétéves aleppói kislányt, Banát, akinek az ostromlott városból küldött twitter-üzeneteit százezrek olvassák szerte a világban. Egy angol székhelyű emberi jogi csoport szerint Aleppóban „valódi mészárlás” zajlik. John Kerry amerikai szenátor, volt elnökjelölt a televízión át kér az ostromlóktól kegyelmet a város felkelőinek. Szörnyűbbnél szörnyűbb hírek, képek, filmfelvételek érkeznek az ostromról, az ostrom utáni állapotokról. Úgy tűnik, a világ passzívan figyeli az eseményeket, és csak néhányunkban támad fel a lelkiismeret.

Pedig nagyon úgy néz ki, hogy megint jól át vagyunk verve. Nem azzal, hogy a szíriai háborút szörnyűségesnek mutatják nekünk, hanem hogy egyoldalúan mutatják szörnyűségesnek. A nyugati világ médiája kizárólag az oroszbarát fegyveresek által okozott szenvedésről tudósít, miközben mélyen hallgat a nyugatiak fegyvereivel harcoló katonák okozta, semmivel sem kisebb szenvedésekről.

Holott a szír polgárháború több más aspektus mellett úgynevezett proxiháború is, a nagyhatalmak vívják egymás ellen a saját fegyvereikkel, de helyi harcosokkal. Ne feledjük: az egészet a nyugat robbantotta ki, a demokrácia-export mellett az orosz pozíciók gyengítésének céljával. Oroszország ezúttal felvette a kesztyűt, és esetenként még a saját katonáit is bevetette – ezért nem omlott össze úgy Asszad hatalma, mint például Kadhafié.

A proxiháború egyik, az igazi háborúkban is alkalmazott eszköze a média-hadviselés, a közvéleménynek az ellenség ellen hangolása. Úgy tűnik, hogy ez a jelen esetben is hatékony, a világ fel van zúdulva, az ENSZ BT-ben sikerült napirendre tűzni az ügyet. Természetesen nem a politikai rendezés céljával, hiszen előre tudható, hogy Oroszország minden ellene irányuló, vagy annak tekintett határozatot megvétóz majd. A hírverés azonban meglesz, újabb és újabb vezércikkek születnek, a World Press Photo legközelebbi díjazottjai között pedig ott lesznek a megrázó felvételek Aleppó szörnyű ostromáról.

Béke viszont egészen addig nem lesz, amíg a nagyhatalmak – a színfalak mögött, gátlástalan alkukat folytatva, népeket és országokat adva-véve – meg nem egyeznek egymással, és ki-ki fegyverszünetre nem utasítja a saját fegyvereseit. Nem árt, ha tudjuk: a hétéves aleppói Bana szívszorító történetének publikálása csupán ezen alkufolyamat része.