A béremelésről

„Mindezt elismerve, mégis gratulálunk: a kormány – a följebbi megszorításokkal – vonakodva ugyan, de elismerte, hogy az alkalmazottaknak (»a bérből és fizetésből élőknek«, hogy a közkeletű, butácska eufemizmust használjuk itt az érthetőség kedvéért) is lehetnek legitim érdekeik, bár az alkalmazottak nem jelentéktelen részének a szűrét épp most teszi ki az állam a közigazgatásból, az úgynevezett közszférából. (Az ürügy »a bürokrácia csökkentése«.)

(…) 

Ha már némileg vonakodva elismertük az általunk nem nagyon kedvelt kormány viszonylagos érdemeit, hozzuk szóba egy másik elég jó húzását: a magyar-szerb barátkozást. Természetesen itt két marginális helyzetbe szorult kormányzat (a szerb kormány vezetőinek múltja, a magyar kormány vezetőinek pedig a jelene vet föl kétségeket, nem beszélve a kizárólagos hatalomgyakorlás párhuzamairól ebben a két országban) egymásra utaltsága is szerepet játszik, de a szomszédainkkal szembeni sovén ellenségeskedés minden, még oly kényszerű enyhülése is üdvözlendő. Az is kétségtelen, hogy szükség van a Magyarországot a Balkán-félszigettel, a Balkánt pedig Közép-Európával összekötő tisztességes vasútvonalakra és autópályákra – ezekre Románia irányában is szükség lenne, de az atlantista és EU-lojalista román kormány nem jó partner Orbánnak, meg útban vannak a kölcsönös előítéletek és kétoldalú bizalmatlanságok is, amelyeket Szerbia esetében sikerült leküzdeni. De ahogy ez lenni szokott, ha Szerbiával javul a magyar állam kapcsolata, akkor a szintén szomszédos Horvátországgal és Szlovéniával romlik, de ezért elsősorban nem a magyar állam a felelős, hanem a »jugoszféra« áldatlan belső viszonyai. (Mellesleg Horvátország tekintélyelvű, hipersoviniszta átalakulása, amelyről a magyarországi közvélemény Kelet-Európa iránti jeges közönye miatt itt keveset tudnak, fölöttébb aggasztó és rendkívül ellenszenves. Ismét kiviláglott, hogy a nacionalisták – az olyanok, mint Aleksandar Vučić és Orbán Viktor – nagyon könnyen megegyeznek egymással, anélkül, hogy a szokványos uszítások politikai hasznáról le kellene mondaniuk. Persze az is segít, hogy a két államférfiú lojalitásának billegése a Nyugat és Oroszország között valamelyest egymásra utalja őket.)”