Vona (3.)

„Vona nagyon készült, kicsit be is csurizott izgalmában, előző nap pedig elszaladt kiszedetni a szemöldökét, hogy igazán szép legyen majd a vágóképeken. A tanácsadók sokáig töprengtek, vigyen-e magával egy vizslakölyköt és egy kisfókát, de ezt Lajos megfúrta, mert a fókát csak nagyon drágán tudta volna beszerezni ilyen rövid idő alatt. Így maradt a frissen szedett szemöldök, meg a frissen kitalált, friss-ropogós aljasság: Vona bejelentette, csak akkor szavazzák meg az alaptörvény-módosítást, ha nem lesz többé letelepedési kötvény.

S amikor kijött a találkozóról az »elnök úr«, frissen becsurizva, friss szemöldökkel és azzal a könnyebbséggel, hogy nem csak pártja lelkét vette el, de menet közben már rég’ eladta a sajátját is, szóval kijött ez a lélekkufár, és vigyorogva bejelentette: »Komoly fejfájást okoztam Orbánnak.«

Hát persze. Hiszen ez a cél. Ez maradt a cél. Hol van már az akarat Brüsszel megleckéztetésére, hová is lett a (sosem volt) szándék a »magyar érdekek megvédésre«, hová párolgott el a harciasság meg a kérlelhetetlenség meg az unióval szembeni engesztelhetetlenség, mivé lett a radikalizmus meg a »csak a nemzet«… Kiszedték az »elnök úr« szemöldökével. És maradt az Orbánnak okozott fejfájás, meg a krokodilkönnyek maradtak még a Népszabadságért.”