Nácik és prolik

„»Scheiss Nazis«, azaz – elnézést a szóhasználatért, de nem én fogalmazok így, hanem ő tette – »szar nácik”, ennyit tett hozzá Albert Stegemann CDU-s politikus ahhoz, hogy konzervatív pártját megelőzte Mecklenburg-Elő-Pomerániában a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért. Megértem Stegemann haragját, egy ekkora pofon után csúnyákat mond az ember, másnap ő is azzal magyarázta, hogy hát érzelmek, meg minden, felzaklatta az AfD retorikája. Teljesen feleslegesen magyarázta Stegemann a Facebook-bejegyzését, és teljesen feleslegesen magyarázzák a CDU-sok is a kudarcot, sem a gyalázkodás, sem a magyarázkodás nem megoldás. Amikor a tömeges bevándorlás veszélyeiről beszélő pártokat populistának nevezik és sikereiket csak eltúlzott retorikájuknak tudják be, akkor valójában lehülyézik a választókat. A CDU-sok ugyanazt a liberális szemfényvesztést erőltetik, mint korábban annyian mások. Azt akarják elhitetni az emberekkel, az, hogy most rossz, az igazából jó, majd meglátjátok, mi értünk hozzá, ti meg nem. Probléma nincs is, legfeljebb egyedi esetek, ne pattogjatok kis választók, megoldjuk, titeket úgyis csak megvezetnek a többiek.

Hasonló érzésem volt akkor is, amikor megláttam a kvótanépszavazás elképesztően irritáló ellenplakátjait. Nevetnem kellene, tudom, persze, hiszen kifinomultan humoros ellentámadást láthatok az úgynevezett kormányzati agymosással szemben. Amennyiben a nagy kék plakátok átverik és uszítják az erre fogékony népet, azt hinném, hogy a plakátok állításainak tételes cáfolatával tesznek majd ellene – de nem! Minek is tenne ilyet bárki, ha lehet helyette szellemesnek szánt baromságokat és evidenciákat plakátra írni, olyan poénokat, amiken majd a liberális értelmiség összekacsint az utcán, hogy de jól elszórakoztatjuk magunkat. Mert valóban csak ezt csinálják, pont erre jó az egész, tájékoztatásra, kommunikációra, árkok betemetésére nem. Plakátra írni azt, hogy »A Vízművek bármikor LSD-t csempészhetne az ivóvízbe«, csak akkor vicces, és nem felelőtlen idiotizmus, ha megfeledkezünk arról, hogy az ország nem minden lakosa érti a kicsavart liberális humort. »Szíriában háború van« – sikítja egy másik plakát, mintha nem tudnánk, vagy mintha ez egyébként háttérbe szorítaná a lakosság minden aggodalmát. A valóság nem férne ki egy plakátra, nyilván, értem én, a »Szíriában háború van« mondat tökéletes válasz arra, hogyan integráljon Európa milliókat, hogyan küldje haza azokat, akik illegálisan átjöttek egy sor határon, nincs joguk menedékre, de valahol szétszélednek Nyugat-Európában, radikalizálódnak, nőkre támadnak, sorolhatnám. Ja, és nagy részük egyébként nem szíriai, szóval egy »Eritreában nem túl jó lakni« plakátra is lenne akkor már igény, bár azt most jobb nem erőltetni.”