Az EU-diktatúra

„Az Európai Bizottság valamennyi tagja felkészült arra, hogy másnap első ízben több millió eurós büntetést szab ki a spanyol és a portugál kormányra. 

Jean-Claude Juncker – az a szélhámos európai bizottsági elnök, aki még luxemburgi miniszterelnökként és pénzügyminiszterként elintézte, hogy a Pepsi, az IKEA, a Deutsche Bank és társai országát használják arra, hogy elkerüljék milliárdok fizetését úgy, hogy a rájuk kivetett huszonkilenc százalékos nagyvállalati adót majdnem nullára csökkentették a törpenagyhercegségben –, aki néhány héttel korábban még kételyeit hangoztatta a szankciók hatékonyságát illetően, arra kapacitálta kollégáit, hogy szerezzenek végre érvényt a szabályoknak, és ne ássák alá Brüsszel hitelességét az euróövezet irányítása terén. Mondta ugyanaz a Juncker - ki tudja hányadszor váltva lopott köpenyegkészlete darabjait -, aki még májusban a szintén túlköltekező Franciaországot azzal védte meg nyilvánosan hasonló vétsége miatt a neki kijáró büntetéstől, hogy „mert az Franciaország”. 

Az említett napon azonban kukorékolt egyet a német kakas, a tartalom és forma marxi egységét bizonyító megjelenésű és belbecsű Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter személyében. 

Ő, a görögöket faji alapon (hadd élvezze a liberális olvasó is ezt a cikket) déli pazarlóként kipellengérező, fiskális furkósbottal a kezében hol ide, hol oda, de mindig Németország határain túl lecsapó, megszorítást vijjogó héja perdült egyet, telefont ragadott, hogy odaszóljon Junckernek: lassan a testtel, és sztornó a tervezett büntető döntés. 

Így jött el a másnap, július 27., szerda délelőtt, amikor megkezdődött az Európai Bizottság tagjainak a szokás szerint zárt ajtók mögötti tanácskozása, amolyan brüsszeli átlátható módon. Vagyis nyomtalanul. Annyi kiszivárgott, hogy a huszonnyolc, havi csaknem kilencmillió forintot bezsebelő pernahajder ülésének első részében a két bizottsági alelnök, a lett Valdis Dombrovskis és Jyrki Katainen volt finn miniszterelnök, valamint a két másik (nép)biztos még érvelt a büntetés kiszabása mellett, de a Magyarországot szívhez szólóan gyűlölő Frans Timmermans holland bizottsági alelnök, Pierre Moscovici biztos és az érintett két ország biztosa, a portugál Carlos Moedas, valamint a spanyol Miguel Arias Canete hangját szokatlanul erősen felemelve érvelt a büntetés ellen. Ami természetes olyan biztosok esetében, akik a nemzetsemleges Kovács László volt magyarországi biztossal szemben soha nem hangoztatják azt a közátverő esküt, amelyet a biztosok tesznek, amikor munkájuk brüsszeli megkezdésekor fogadkoznak: csakis az unió érdekeit fogják képviselni, nem pedig hazájukét. 

Juncker azután beszólt nekik Schäuble instrukcióját elismételve, és hozzátéve – idézte őt aznap délután a brüsszeli szaksajtó –: »Nem szabad katolikusabbak lennünk a pápánál: értsétek meg, hogy a pápa nulla büntetést akar.«

És lőn. Kora délután a bizottság bejelentette döntését. Madridban a szokásosnál dupla annyi sangría, Lisszabonban szintén kétszer annyi vinho verde fogyott el a magasra tartott, koccintásra nyújtott poharakból.”