„Az Orbán-kormány a rá nehezedő ideológiai kihívásokra gyakran nem tud kellő politikai bölcsességgel reagálni. A »háttérhatalom« fogalmának használata nem alaptalan, ahogy például az »illiberális« demokráciáé sem, de amikor elfajulnak az ideológiai konfliktusok, nem képesek a saját álláspont megfelelő kifejtésére és megvédésére. A politikai-ideológiai ellenfelek ezért rendre képesek a saját értelmezésüket úgy beállítani, mintha Orbán Viktor valós gondolatait lepleznék le. A »háttérhatalmat« így transzformálhatják összeesküvés-elméletté, és Sorossal összekapcsolva ad absurdum antiszemita toposszá, holott az informális hatalom és befolyás, a nyomásgyakorló csoportok a politikai valóság szerves részei, s mint ilyenek – tegyük hozzá – a politikai szociológia és a politikai elemzés bevett tárgyai. Ahogy a gazdasági és pénzügyi hatalom politikai erővé válása is.
Valójában az amerikai konzervatívok egyáltalán nem hevernek ájultan Soros György lába előtt. Azért sem, mert Soros a háttérből és közvetve finanszírozza az »arab tavasz” mintájára szervezett Demokratikus Tavasz (Democracy Spring) elnevezésű, Trump-ellenes mozgalmat, amelynek tagjai nincsenek tisztában ezzel, viszont öntudatosan küzdenek a szemükben csak Donald Trump által képviselt pénztőke politikai szerepvállalása ellen… És ezen a ponton érdemes visszatérni az Orbán-kormány általam hiányolt politikai bölcsességére. Bill Clinton ostoba állítására, hogy Magyarország a demokrácia helyett az autoriter diktatúra mellett döntött, talán jobb lett volna azt a csattanós választ adni, hogy Jimmy Carter viszont már jó ideje azt állítja, hogy az Egyesült Államokban nincs demokrácia! A volt demokrata elnök szerint ugyanis hazája berendezkedése »oligarchia«: egy szűk elitcsoport kezében van az ország vezetése, és gazdag kevesek kontrollálják a politikai folyamatokat.