Nem kell dramatizálni az ellentéteket

„Ezekkel az intézkedésekkel kapcsolatban gyakran emlegetik, hogy Lengyelország a magyar utat követi. Ön is így látja?

Vannak hasonlóságok. Az biztosan, hogy Lengyelországnak is sokkal önállóbbnak kell lennie, és határozottabban kell megfogalmaznunk a nemzeti érdekeinket. A médiát illetőleg csak a közmédia esetében vannak hasonlóságok. A magyar közmédia ma Orbán Viktor csatornája, de ez tulajdonképpen pontosan így volt Gyurcsány Ferenc idején is. Ez a helyzet a lengyel közmédiával is. Közép-Európában a pártok a közmédiát saját propagandacéljaikra használják, ami nem jó. Viszont Lengyelországban sok független médium van, amelyek kritikusak a rendszerrel szemben. Olyan helyzet például nem állhat elő, amit Magyarországról hallottam, hogy az állam hitelt nyújt egy kormányközeli médiumnak.

Ha mindig így volt, akkor miért vált ki ez helyzet most akkora felháborodást Lengyelországban?

Értem, hogy az európai intézmények miért aggódnak, de azt nem, hogy miért nem aggódtak akkor, amikor például a PO idején minden újságírót eltávolítottak ezekből a médiumokból, aki más véleményen volt. Ez megmutatja az európai elit furcsa hozzáállását. Engem mint az európai projekt hívét és az unió mellett elkötelezett embert ez mélyen nyugtalanít. Súlyos fenyegetésekkel állunk szemben, mint Oroszország, a terror és a migrációs probléma. Közben azzal foglalkozik az unió, hogy milyen a lengyel közmédia.

De a lengyel emberek mégis az utcán vannak, tüntetnek.

A kormánypártnak a felmérések szerint most is kétszeres a támogatottsága. Nehéz arról beszélni, hogy »a lengyelek« tüntetnének. Egy részük tüntet, ami valóban új jelenség. A PO ellen is számos tüntetés volt, néha nagyobbak a jelenleginél. De a liberális része a társadalomnak korábban nem tüntetett. Egy részük nyilván haszonélvezője volt a korábbi rendszernek, ami most véget ért. Más részük nem szereti Jaroslaw Kaczynski retorikáját, ami megosztja a lengyel közéletet. Ezeknek a tüntetéseknek a szervezői nagy befolyással bírnak a kereskedelmi médiában, és mozgósítják a tüntetőket. Valószínűleg a félelem is mozgatja őket, de ez irracionális. Azt hallják mindenhonnan, hogy Lengyelországban szörnyű dolgok történnek. Mindkét oldal részt vesz ebben a feszültségkeltésben, mert az ellenzék is egyre sarkosabban fogalmaz, és Kaczynski is ezt a nyelvet használja, teljesen szükségtelenül. Remélem, hogy kilábalunk ebből.

Tudhatta a lengyel kormány előre, hogy ezek a döntések nagy feszültségeket keltenek majd. Megéri?

Politikusok, változást akarnak elérni. A PiS kommunikációja természetesen borzalmas, ebben tényleg a magyar utat követik. Nem értem, hogy lehet ezt ennyire rosszul csinálni.

Milyen közös érdekeink vannak Közép-Európában? Az együttműködés kapcsán szinte csak a migrációról hallani, viszont jelenleg nincsenek migránsok sem Magyarországon, sem Lengyelországban.

Közös bennünk, hogy energetikai szempontból függünk más államoktól. Ebben a kérdésben most eltér a véleményünk, de ha közös piacot dolgoznánk ki, képesek lennénk Oroszországtól függetlenné válni. A gazdasági fejlődésünk menete is hasonló. A kilencvenes évek elején nem volt saját tőkénk, ezért nyugati tőkét kellett bevonnunk. Ez hozzájárult a fejlődésünkhöz, de most már úgy tűnik, blokkol minket. Az unióról is hasonlóak az elképzeléseink, mindannyian a nyomás csökkentése mellett és a centralizáció ellen vagyunk. Együtt fel tudnánk venni a versenyt a nagy játékosokkal.”