Nem lehetséges minden embert befogadni

Az Amnesty International Törökországot bíráló jelentése hiteltelen és egy mára már meghaladott emberi jogi fundamentalista világképen alapszik. Az AI álláspontja szerint a török ellátórendszer nem tud megbirkózni a nagyszámú menedékkérővel, ugyanakkor a jelentés nincs tekintettel arra, hogy az Európába irányuló emberáradatot egyetlen ország sem tudja „hagyományos eszközökkel” kezelni. Németországban több százezer a feldolgozatlan menekültkérelmek száma, ebből pedig az AI érvelése szerint az következne, hogy Németország sem biztonságos ország.

Az Alapjogokért Központ régóta hangoztatott álláspontja, hogy a háború elől menekülőket átmeneti védelemben kell részesíteni, ez azonban nem jelenti, hogy a menekültek a világ általuk kiválasztott bármelyik országában letelepedhetnének. A menekültstátusz ezzel szemben az első menedék országában jár, tehát abban az országban, amelyik földrajzilag a legközelebb fekszik a kérelmező származási országához és az átmeneti védelem alatt képes garantálni a menekültek alapvető biztonságát. Kizárólag így biztosítható, hogy a menekültek a háború végezetével visszatérjenek saját országukba és újjáépíthessék azt.

A Genfi Egyezmény eredeti szellemiségének megfelelően tehát a biztonságos ország fogalma nem a szociális juttatások végtelen sorát jelenti, hanem azt, hogy a háború, illetve politikai üldöztetés elől menekülő emberek élete az adott országban biztonságban van a menekültstátusz időtartama alatt. Hangsúlyozandó, hogy az EU-Törökország megállapodás értelmében az Unió 2018-ig hatmilliárd euró támogatást biztosít, hogy Törökország teljesíteni tudja ezen nemzetközi jogi kötelezettségét.

Az AI Törökországot bíráló jelentése azonban nem csak azért hiteltelen, mert olyan felfogáson alapszik, amelyet mára az élet a világ minden pontján felülírt. Bár a dokumentum helyesen rögzíti, hogy Törökországban kevesebb, mint háromszázezer ember él menekülttáborban, a szervezet magyarországi vezetője néhány napja még hárommillióra tette ugyanezt a számot. Az igazság az, hogy az EU-Törökország megállapodással szemben valóban számos jogos kritika megfogalmazható: jogi kötőereje kérdéses; a szír menekültek „cseréje” pedig jogilag kifogásolható. Ugyanakkor be kell látni, hogy a migrációs válságot már most sem lehet az Európai Unió határain belül megoldani, ráadásul a folyamat a jövőben csak fokozódni fog.

A demográfiai előrejelzések szerint ugyanis 2050-ig például Afrika lakossága egymilliárd fővel nő majd és Nigéria lakossága önállóan is vetekedni fog az Európai Unióéval. Európa vezetőinek most kell felismerniük, hogy nem lehetséges minden embert befogadni és most kell lerakniuk egy új szabályozás alapjait, hiszen amikor majd százmilliók próbálnak bejutni a kontinensre, akkor már késő lesz.

(Közlemény.)