Lúzermagyarozás és a Veszprém kudarc

„Pedig nagyon meg volt ez a meccs nyerve. Én már a 46. percben 9 gólos előnynél piszokul sajnáltam a lengyeleket. És mi lett a vége? Pofára esés. Mérgemben órákon keresztül terrorizáltam a családot, nem lett kész a gyerek matek házija, elmaradt a meseolvasás. »Apa, most egy kicsit felhúzta magát« – üvöltöttem a könnyes szemű kislányomra, majd mély nemzeti gyászban éjfélig sms-eztem megrészegedett sorstársaimmal, hogy a berni vb-döntőhöz vagy Irapuatohoz mérhető-e kudarc. A sör sem esett jól. Nagy volt a baj. Csak egy Mohács-Világos-Trianon-Voronyezs történelmi viszonyrendszerben tudtam értelmezni, hogy kikaptunk. (...)

Ma már higgadtan, a történtekre egyet aludva, azt mondom: relax! Ne csináljunk ebből a BL-kudarcból berni katasztrófát, itt nem az Aranycsapat, hanem egy sztáralakulat veszített. Az utolsó pillanatban nem volt ötlet, pedig ezen a szinten enélkül nem megy. Persze pénz az rendesen volt erre a sikerre. Ezt a BL-döntőt nem hazafias lelkesedésből kellett volna megnyerni, hanem szakszerűségből, zsoldosokkal. Egy profi klubnak – egy nagyon komoly üzleti vállalkozásnak – nem rosszallásból írom: bár az NB I-ben lenne legalább egy ilyen! -, most nem jött össze. Ahogy néhány hete a Győr Audi ETO-nak sem a nőknél. A profizmust épp nem a pityergés és az önsajnálat jellemzi, hanem az, hogy jövőre tönkre verik a döntőben a Barcelonát egy másik edzővel.

Csak most nem kéne eltemetni mindent! Lesz még olyan is, hogy a Veszprém nem jut be a Final Fourba, de aztán majd egyszer megnyeri. Addig is fölösleges »lúzermagyarozni«, hiszen nyakunkon a labdarúgó Eb, és ha már most felhúzzuk magunkat Marguc kihagyott hetesén, akkor majd mit szólunk, ha például Guzmics fölé rúg egy tizenegyest Izland ellen?”