Nem vénnek való

„Azonban nagyon úgy néz ki, hogy a nénik-bácsik kedvence megunta az édelgést. Jövőre 0,9 százalékos lesz a nyugdíjemelés. A most szabad szemmel nem látható, de várhatóan éledező inflációval együtt nagyjából pont semmi. A magyarázat egyszerű: a választások közeledtével az örökzöld migránsozás mellett a »keményen dolgozó kisember«, a »családok«, összefoglalóan: az aktívak támogatása lesz a középpontban. Büdzsé pedig csak egy van, így amit az »aktívak« kapnak, azt valahonnan el kell venni. Az infláció pedig szabad szemmel nem is látható.

A kommunikációs feladat immáron kettős: egyfelől Habonynak arról kell a nyugdíjasokat meggyőzni, hogy becsüljék csak meg a ledolgozott élettel kiérdemelt két szelet párizsijukat, van az olyan finom, mint a tegnapi pörkölt. Sőt jön az élelmiszer­áfa-csökkentés, ami – Novák Katalin államtitkár minapi tódítása szerint – majdnem felér egy rezsicsökkenéssel. (Várjuk is, hogy Németh Szilárd javaslatára a csirke far-hát blokkján narancsszín tétel jelölje a kormánynak köszönhetően megspórolt húsz forintot.)

Másfelől viszont jobb, ha a néni-bácsi meghúzza magát. Merő véletlenségből a Habony-közeli 888.hu nemrég lengette be az értelmiségi elemzésbe csomagolt bikacsököt »A nyugdíjasok felélik a jövőnket« címmel. Tudja, hogy értse, mama! Ha jár a szája, pillanatok alatt azok között találja magát, akiket tegnap még pfujolt. Sőt lehet, hogy így is. A gyengébb és kiszolgáltatott társadalmi csoportok ellen való hergelésben kiváló Orbánék ugyanis ráéreztek egy újabb társadalmi törésvonalra. Ahogy a rendszerváltáskor sok középkorú érezte úgy, hogy őt, mint versenyképtelent leírta a szabadpiacot favorizáló állam és politika, és lett aztán – mára nyugdíjasként – fideszessé, addig sok mai fiatalban, középkorúban dolgozik a düh, hogy a nyugdíjasok egy kis juttatásért az ő jövőjét felélő, parazita demagógokat tartanak hatalomban. Amely ezt megszolgálja.”