Kemény dió

„A 2010-ben megalakult, Orbán Viktor vezette kormány szintén célul tűzte ki az egyszerűsítést, és első körben útnak indította a három lépésből álló bürokráciacsökkentő csomagját. A tervezett intézkedésektől azt várták, hogy összességében ötszázmilliárd forintot faragjon a vállalkozások adminisztratív költségein, és segítse a munkahelyteremtést. A változások több területet érintettek, az adózástól a könyvelésen át az ügyintézési határidők rövidítéséig. Feladat azonban így is maradt bőven, volt mit folytatnia a 2014-ben újraválasztott kabinetnek. Még abban az évben bejelentették, hogy belevágnak az államigazgatás reformjába. Akkor már elhangzott az a mondat is, miszerint tarthatatlan, hogy a mintegy 4,1 millió adófizetőből csaknem egymillió az államtól kapja a fizetését. Ha már itt tartunk, érdemes az országhatáron túlra tekinteni.

Európában ugyanis általában a foglalkoztatottak 10 százaléka áll az állam alkalmazásában. Ettől mi igen messze vagyunk, miután Magyarországon ez az arány 18-20 százalék. Ebből a szempontból Lengyelország és Szlovákia is az uniós átlaghoz hasonló számot tud felmutatni. Van itt azonban más összehasonlítható mutató is, ami igencsak sokatmondó. Hazánkban a bürokrácia terhei elérik a bruttó hazai termék tíz százalékát. Ez mintegy háromezermilliárd forintot jelent. Az uniós arány 3,7-3,8 százalék. Mire lehet ebből következtetni? A többi között arra, hogy a rendszerváltoztatás után kialakított közigazgatási rendszer igencsak megérett az átalakításra. Huszonhat év alatt sok minden megváltozott, ha az állami gépezetet nem sikerül hatékonyan működtetni, akkor az üzleti szféra szereplői sem jutnak elég levegőhöz. Minél nagyobb a bürokrácia, annál több pénzt igényel a fenntartása. Ha az adminisztrációs terheket a felére lehetne faragni, akkor mintegy 1500 milliárd forint szabadulna fel. Ebből jutna akár járulékcsökkentésre is.”