„Az európai közönséghez képest a magyarok kevésbé nyitottak a kortárs zenére? Egyáltalán, így van ez?
Talán igen. Az embernek legalábbis ez az érzése.
De mégis, mi az oka?
Különválasztanám a kulturális és a társadalmi okokat. Különös kettősség a magyar kultúrában, hogy Bartóktól Ligetin keresztül Kurtágig mindig voltak egészen kimagasló újítói, akik egy befelé forduló, konzervatív közegben alkottak és alkotnak. A konzervatív közegnek köszönhetően a koncertszervezők, zenekarok sem elég bátrak ahhoz, hogy rendszeresen műsorra tűzzenek kortárs zenéket, persze tisztelet a kivételnek.
És persze ez nemcsak bátorság kérdése, hiszen itthon sokkal szűkebb az a réteg, amely megengedheti magának azt a luxust, hogy pénzt fizet a kortárs zene nyújtotta újdonság szellemi izgalmáért. Éppen az a társadalmi réteg rettentő szűk itthon, amely Nyugat-Európában a kortárs zene befogadó közegeként működik.
A gyerekek hogy viszonyulnak a kortárs zenéhez?
Nekik nincsenek előítéleteik. Őszintén kíváncsiak, és ha az ember meg akarja érteni, s nem élből veti el azt, amit nem ért azonnal, akkor a kortárs zene ugyanúgy működik, mint Bach vagy Mozart.”