Ildi néni nevel

„Szépen pörög az interneten annak a kisiskolásnak a füzete, akivel Ildi néni, a tanerő, a karácsonyi szünet előtt nem sokkal negyvenszer íratta le, hogy »Ameddig tálca van előttem, addig csöndben eszek«. (Most ne vitatkozzunk azon, hogy Ildi néni mit gondolhat az ikes igék ragozásáról, és egyáltalán.) Az egymondatos kis dráma azt meséli el, hogy a megbüntetett lurkó nem ült talpig kussban a menzán, szótlanul lapátolva a sótlan, ízetlen, mégis minden ízében korszerű répapörköltet. Sőt, alighanem povedált az eszemadta. (...)

Ami igazán meglepett, az a hozzászólók véleménye. Zömében nők, anyák - a maguk princípiumában kiteljesedve – helyeslik ezt a bárgyú módszert. Hogy igenis csak fogja be a száját a kis rohadék, zabáljon, és takarodjon az étkezdéből.

Mindezeket olvasva látom, hogy a neveléspolitika sikeres, és ezek a családanyák tényleg alattvalónak szánják gyermekeiket, az iskolát meg poggyászmegőrzőnek. Maguk pedig legközelebb is megválasztják ezt a hatalmat.”