Kellemes karácsonyt, te mocskos állat, és boldog új évet!

„A bevándorlási hullámmal kapcsolatban mindig óvatosan és megalapozottan igyekeztem megnyilvánulni. Hiszek az egyetemes emberi jogokban és abban, hogy minden ember megérdemli az egyenlő lehetőségeket. Ugyanakkor kezd elhatalmasodni rajtam a félelem, hogy ha Európa nem lép fel határozottan a másod- ill. harmadgenerációs bevándorlók kialakuló párhuzamos társadalmaival kapcsolatban, akkor életünk egyik legmeghatározóbb intézménye, a karácsony, valós veszélybe kerül. Ezek a gondolatok még az óévben fogalmazódtak meg bennem, viszont az új év eseményei csak tovább táplálták bennem a gondolatok e negatív spirálját. A kölni eseményeket látva nem csak az oly jelképes intézményeket kezdtem el félteni, mint a karácsony, hanem az annyira mára természetesnek vetteket is, mint a közbiztonság vagy az önfeledt szórakozás.

Sokkal ijesztőbbnek tartom az új év első éjszakáján történteket, mint például a párizsi merényleteket. A Párizsban történtekre még rá lehetett sütni azt a valószínűségszámítás által vezérelt érvet, hogy néhány szélsőséges sejt az elkövető és ezért összességében nem jelent a társadalomra komoly veszélyt. Kölnben azonban, a becslések alapján, 1000 ember garázdálkodott, mindezt szervezetten. Megdöbbentő. Megdöbbentő az, hogy, a mai Európában, ilyen mértékben jelen vannak a párhuzamos társadalmak. Megeshet az, hogy egy német városban, a dóm mellett, szilveszter éjszakáján van aki szórakozni akar és van 1000 másik ember, aki pedig erőszakoskodni, lopni és félelmet kelteni.”