Úgy földbe állt a német vállalat, mint a gerely – búsulhatnak a románok
400 millió euró hiányzik, Romániában kongatják a vészharangokat.
Visszatérő téma, s Jozef Banáš is ezzel érvel, hogy a néhai gyarmatok most a migránsok által jönnek visszakérni azt, amit a gyarmatosítók elvittek. Ha jobban megvizsgáljuk ezt, hamarosan rájövünk, mennyire populista érvelés ez.
„De vegyük sorra a tévedéseket. Banáš azt állítja, hogy nem létezik valami orosz veszély. Ez egy olyan újabb ruszofil divat. Ha azonban megnézzük az orosz történelmet, a cárok expanziós politikáját Sztálin nemcsak örökölte, hanem tovább is fejlesztette. S ugyanez a helyzet Putyinnal. Elég talán Krímre utalni. Ráadásul manapság nem szükséges reguláris hadsereggel jelen lenni egy országban, ha leigázni akarjuk, fenyegetni pedig másképp is lehet.
Visszatérő téma, s Jozef Banáš is ezzel érvel, hogy a néhai gyarmatok most a migránsok által jönnek visszakérni azt, amit a gyarmatosítók elvittek. Ha jobban megvizsgáljuk ezt, hamarosan rájövünk, mennyire populista érvelés ez. Csak röviden: a gyarmatosítók nem csak vittek, hanem (igaz: eltérő mértékben) hoztak is, ezt azért ne feledjük, a migránsok pedig egészen más céllal jönnek, amennyire egyáltalán tudják, mi végből, mert az is nyilvánvaló, hogy manipulált, megbolondított tömegről van szó. Ráadásul a nyugati világ szociális rendszerének megcsapolásával nem lehet semmit visszavenni, csak elapasztani a forrást.
Az sem igaz, hogy háborús övezetekből jönnek. Onnan is, igen, de többnyire nem onnan. Ugyanakkor háború nem csak ott van, ahol lőnek: gazdasági háború is létezik. Ilyen okból mi is menekülhetnénk, a tőke diktatúrája minket is érint. Ráadásul nem csak a néhai gyarmatosítók háborúznak – beleértve ide Oroszországot, alias a néhai Szovjetuniót: afganisztáni kalandjukkal kezdődött az, ami az iszlám világot megbolygatta a talibánnal kezdve a mai úgynevezett iszlám államig. Hozzájárul ehhez a globalizációnak becézett gleichsaltolás: a migránsoknak bedumálták, hogy ha Európába jönnek, gazdagok lesznek s jólétben élnek. Márpedig a jólét nem költözködéssel érhető el, hanem kemény munkával, a szíriai problémát pedig nem Európában, hanem Szíriában kell megoldani. Közben ne feledjük a szunnita-siíta ellentétet sem. A mohamedánok egymást gyilkolják egy politikának álcázott vallásháborúban, s amit azzal főznek, azt velünk akarják megetetni. Európa pedig neoliberális jelszavakat harsogva teljes mértékben bedől ennek.”