Kényszerítő csatabárdként használják a jogot

„»Az Egyesült Államok megértette, hogy hegemóniájának kiépítéséhez szükségtelen a kiontott vér. A jogi kényszer és a gazdasági háború elegendő« – fakad ki Renaud Girard a Le Figaro november 3-i számában A modern háború hét arca című cikkben. És valóban: sokan vagyunk, akik még emlékszünk arra, hogy 2000 táján az EU komoly riválisa volt az amerikai gazdaságnak, a két fél közötti kommunikáció – a függönyök előtt legalábbis – az egyenlők párbeszédének tűnt. Mára mindez a múlté, és félő, hogy örökre. A meggyengült unió képtelen ellenállni az egyre leplezetlenebb pénzügyi és jogi diktátumoknak, amelyek az óceán túlpartjáról érkeznek. Az európai vállalatok igazodni kényszerülnek az új helyzethez. (...)

Joggal vélelmezhető, hogy az Egyesült Államok világhatalmi kisugárzásai, a felsorolt jogi kényszerintézkedések nemzetközi cégek érdekeltségeit védik. Mintha Uncle Sam a joggyakorlatban is az utolsó szót tartaná fent magának. Elképzelhető-e, hogy a komplementaritás jegyében európai, orosz vagy kínai bíróságok büntetést rójanak ki a Google-ra vagy a Facebookra? És akkor még nem említettük azokat az amerikai bankokat, amelyek 2008-ban világháborús méretű károkat okoztak Európának. Ilyen jogi alárendeltséggel elmélázhatunk a választott és privát bíróságok pártatlanságán, amelyek a transzatlanti szerződés megkötése után kezdenék el működésüket, döntve multik és szuverén államok között. Eddig az amerikai székhelyű cégek csak az európai vetélytársaikat fejelték le jogi eszközökkel, de ezután már nyíltan tehetik az európai államokkal is. Mi pedig sovány vigaszul nézegethetjük a Wikipédián a százötven évre elítélt Wall Street-i szélhámos, Bernard Madoff arcképét.

Bízunk a jogban és a jogászi szakmában, de nem fetisizálhatjuk működését, ahogy azt egyes hírhedt jogvédő szervezetek teszik nálunk és máshol. A jogi döntések sajnos nem mindig az általuk őrzött transzcendens normáknak, hanem külső, különösen gazdasági kényszereknek engedelmeskednek. Ahogy Pierre Bourdieu francia szociológus írta 1998-ban: az igazságszolgáltatási mező nem az, aminek hiszi magát, nem olyan valami, ami mentes a világ politikai vagy gazdasági szükségszerűségekkel kötött kompromisszumaitól.”