Jobboldali honfitársaimhoz: Mi is fontosnak tartjuk a családot, de az egyenlőséget is

Az a rossz, amit a telekom csinált, és amit az összes vadliberált csinál ezügyben. Ti lovaljátok magatokat bele egy hazugságba. Miszerint Ákos, meg az egész jobboldal, főleg a kormány szerint férfi és nő nem egyenlő. Kurvára nem ezt mondta senki. Hanem azt, hogy nem egyforma a két nem. Óriási a különbség. Az egyenlőség és az egyformaság nem ugyan az. Ebből vagy nem értetek semmit, vagy szándékosan csináljátok a fesztivált. Mindkét eset nagyon rossz.

Tudjuk, hogy nektek fontos az egyenlőség! A legnagyobb egyenlőség pedig biztos az, ha a nőknek szakálluk van, és ha a fiúk fiúkkal, nők, nőkkel... Én maradnék a hagyományos családnál...

Fárasztó már ez Jámbor úr. Fárasztó, hogy a politikai utálkozásba mindent bele tetszenek keverni. Nemszeretem politikus és nemszeretem gondolkozó soha nem mondhat olyat, amivel hagynák magukat egyetérteni, mert az önfeladás lenne. Ezért ki kell tekerni, át kell értelmezni, amit mondanak, meg a helyzetet, amiben mondják. Mögé kell érteni mindenféle rosszat és arról kell tanulmányokat írni, amit önök a szájukba adnak. Egy-két kósza mondatról több flekket és kolumnát. Hátha sok lúd disznót győz. A dalnok mondott néhány gondolatot egy alig nézett műsorban, azzal kapcsolatban, hogy mit gondol a női hivatásról. A véleménye nem általánosítható, nem is derült ki, vajon úgy gondolja-e, hogy mindenkinek eszerint kell élnie. De a felfogása nem szélsőséges és nem ostobaság, s mivel párhuzamba állítható a nagy egyházak felfogásával, valószínűleg ma is nagyon sokan vélekednek hasonlóan, és ha nem is képesek rá mindannyian, szeretnének annak megfelelően, az életüket elsősorban a családjuknak, gyermekeiknek, közösségeiknek áldozva élni. Mert ez okoz(na) nekik örömet, boldogságot. A háznagy ettől teljesen függetlenül, felelős politikusként, a saját politikai közössége előtt beszélt arról, hogy egyik legfőbb politikai teendőnek tekinti a gyermekvállalás társadalmi ösztönzését. Mondandójának valóban volt egy olyan része, amelyben azt feltételezte, hogy bizonyos gondolkozásmódok nem segítik ezt a célt. Nem merült el mélyen a témában, nem sugallt olyat, hogy bárkire, bármit kényszeríteni akarna. Hogy egy rendre előkerülő abszurd állítást cáfoljak, mert úgy látszik szükséges, egyelőre még nem tűnt olyan hibbantnak, hogy kérdőre vonja pl. azokat az asszonyokat, akik valamiért nem képesek szülni, hogy mégis miért nem szülnek. Vajon miért is ítéli el ön “messzemenőkig” ezeket a “megszólalásokat?! Mi háborítja fel abban, ha valaki úgy vélekedik az életről, mint a dalos ember, s miért nem óhajthatja egy politikus, hogy több gyermek szülessen, s tegyen ezért egy s mást a kormánya? Ha jól értem, az egész társadalom politikai felfogástól függetlenül egyetérthetne abban, hogy a gyermek öröm, a családi szeretet jó, az emberi és családi minőség az érték, hogy azok a nők, akik a család és közösség felé forduló életet szeretnének élni, minél könnyebben megtehessék, s azok a nők, akik a képességeiket és ambíciójukat a munkában és alkotásban szeretnék kibontani, ezt megtehessék és mellette minél könnyebben lehessenek anyák is. S jó lenne, ha összességében annyi magyar gyermek születne, amennyi a reprodukciót és a generációs egyensúlyt hosszú távon fenn tudná tartani. S minden megszületett gyermeket meg kell védeni és egészségben, méltóságban, minél magasabb iskolázottsággal, minél jobb emberként fel kell nevelni. Ezekhez képest másodlagos kérdések, hogy milyen szakterületen milyen arányban vannak férfiak és nők, patikamérlegen mérik-e ki mindenütt az egyenlő bért, babázhatnak-e a kislányok és kardozhatnak-e a kisfiúk, pisilhetnek-e állva a férfiak, s nevezhetik-e házasságnak a kapcsolatukat a melegek. (Jut eszembe, önnek is “barátnője” van, nem felesége, s arról beszél, hogy boldogan, szerető családként élnek együtt.) Ezeket is meg lehet beszélni, hogyne, de ha a többség úgy véli, hogy nem ezek a meghatározó kérdések, akkor miért is akarják a kevesebbek az ellenkező felfogást rájuk erőszakolni? Ha egyébként szabad bárhol érvényesülni, harcolni az egyenlő bérért, babázni a kisfiúkkal, ülve pisilni és meleg pároknak együtt élni, sőt saját gyermekeket is összehozni nem hagyományos módon. Miért nem lehet egymás mellett élni, nem egymásra erőltetve magunkat? Miért kell azzal vádolni a másikat, hogy rám akarja kényszeríteni a felfogását, ha valójában nem akarja? S, ha akarja, miért akarja? Hogy lehet ezekről a világnézeti kérdésekről egymást tiszteletben tartva beszélni és milyen demokratikus eljárásokkal lehet róluk dönteni? Biztos, hogy nem az önhöz hasonló baloldaliak az indulatosabbak és hisztisebbek, ha mindez szóba kerül? Én nem vagyok biztos, sőt, az ellenkezőjében vagyok biztos, de nem vagyok az ön felfogása szerinti baloldali, s tévedhetek is. Bár tévednék. Egyébként a konzervatívok nem szoktak olyat állítani, hogy a konzervatívok jobb szülők, mint a baloldaliak, hogy a nőknek “kötelessége” vagy “feladata” gyermeket szülni, hogy a nők ne tanuljanak és ne műveljék ki a képességeiket, ne legyenek vezetők vagy politikusok, ha ahhoz éreznek elhivatottságot, hogy nem kell küzdeni a családon belüli erőszak és a gyermekbántalmazás ellen. Az viszont tényszerűen nem igaz, hogy “pontosan a női önmegvalósítás, a biztos anyagi háttér, az egyenlő bérek azok a tényezők, amelyek emelhetik a születésszámot”. A születésszámot az emeli, ha az anyák különféle kedvezményeket kapnak a munkavégzés során. Ha tudnak kevesebbet és otthonról dolgozni, kapnak időt a kicsi gyermekek nevelésére, s közben, ha szerényebben is, de elfogadható szinten meg tud a családjuk élni. Ha nem stresszes a munkahely és nem hatalmaskodó a munkaadó.

Arra is kíváncsi lennék, hogy mire gondolnak vajon a hisztizők amikor "férfikarriert" emlegetnek? Tudományos karrier? Üzleti/vezetői karrier? A magyar átlagemberek zöme, legyen akár nő, akár ffi semmilyen karriert nem csinál hanem húzza az igát nap mint nap a megélhetésért. Hála a feminizmusnak, a családok túlnyomó része a kétkeresetes modell szerint kénytelen küzdködni a betevőért. Nem hiszem, hogy az önmegvalósítást az jelenti ha valaki buszsofőr, postás, Tesco pénztáros, ápoló, lakatos vagy butikban eladó. A családalapításnál vonzóbb alternatíva lenne szociológia/kommunikáció diplomával papírokat tologatni naphosszat egy irodában vagy mosogatni Londonban?